Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)
Pusztai R.: Jelentés a Darnózseliben talált szláv település próbaásatásairól
oszlophelyek egyáltalán nem voltak, arra kell gondolnunk, hogy a tetőszerkezetet a gödör széle mellett, részben oszlopokkal megerősített falak tartották. 3 Következő, III. szelvényünket a kutatóárkunktól keletre, arra merőlegesen, 2 m szélességben és 10 méter hosszúságban ástuk ki. Ebből néhány elszórt kődarab, jellegtelen edénytöredék került elő. Településmaradványok nem mutatkoztak. A IV. sz. kutatóárkunkat ásatási helyünktől délre, kb. 25—30 m távolságra, 1 m szélességben és 19 méter hosszan jelöltem ki. A sárga, agyagos felületű altalajt itt mélyebben, 75 cm mélységben értük el. Az árok déli végében, annak alján keskeny, egyenes sávban keményre döngölt, szürke színű agyagsározást, felette fésűs, hullámvonalas edénydarabokat és kevés állatcsontot találtunk. A keskeny csíkból úgy tűnt, hogy egy házalapsározás kis részlete esett az árok végébe. Hasonló agyagtapasztás maradványait figyeltük meg 6 méterrel távolabb; itt azonban csak foltokban maradt meg az agyagos homoktalaj felszínén. Közvetlenül felette állatcsontok és az eddigiekben ismert kerámia jelentkezett. Ezek a jelenségek arra hívták fel figyelmünket, hogy a félig földbe mélyített alapú háztípus mellett másik házforma is létezett, melynek alját csupán az altalaj felszínéig mélyítették és járószintjét agyaggal sározták. Ezek formájára, nagyságára és szerkezetére csak a további feltárásokból kaphatunk — remélhetőleg — képet. További telep jelenség mutatkozott árkunk másik végében is. A hamus földdel kitöltött 1,5 m széles gödör keresztben húzódott árkunkban. Feltárása miatt az árok mindkét oldalán rábontottunk. Hossza 270 cm, szélessége 150 cm volt. Két hosszanti oldala nagyjából párhuzamosan haladt, két végét félkörívesen lekerekítették. A sárga homokos altalajba 50 cm mélyen ástak be. Alját és oldalát barna, kemény agyagréteg bélelte ki, melyen 5>—7 cm vastagságban sötét szürkésbarna agyagtapasztás volt. Ez utóbbi átégettnek látszott. Belsejében még két hasonló vastagságú és anyagú sározásréteget találtunk a gödör aljával megegyező ívben. Közüket (sok faszenet, állatcsontokat és edénydarabokat tartalmazó) kormos hamuréteg töltötte ki. A legfelső hamucsík felett ismét szürkésbarna agyagtapaszréteg feküdt, ez azonban csak helyeriként volt meg. Kemence maradványa lehetett, melynek az alja maradt meg a boltozatos rész leszakadt maradványaival. Töltelékföldjében az altalaj feletti nívóban sok állatcsontot, fésűs, hullámvonaldíszes nagyobb edénydarabot találtunk a díszítetlen, durva, kézzel formált, vastag falú kerámiatöredékek mellett. Keleti oldalán egy 40 X 50 cm nagyságú, szemcsés kőzetből készült, kezdetleges, kerek malomkő töredéke is előkerült. A IV. sz. kutatóárkunkból előkerült kerámiát — beleértve a 3. sz. gödör (kemence) anyagát is — az jellemezte, hogy abból hiányoztak az ún. prágai típusú edények jellegzetességeit mutató töredékek. Legnagyobb részük kézzel formált, jól égetett. Az edényfenék-töredékeken fenékbélyeget vagy ún. Delle3 A magyarországi anyagból erre a háztípusra megfelelő párhuzamot nem tudunk felhozni. A dunaújvárosi VII. századi avar telep házaihoz esak annyiban hasonlít, hogy félig földbe vájt s szintén kis méretű. A dunaújvárosi avar házak nyerges, szelemenes tetőzetét a gödrön belül elhelyezett ágasfák tartották és kő tűzhelyük volt. A darnózselihez hasonló megoldású tetőszerkezettel, melyet a gödör széle mellett elhelyezett oszlopok tartották, szlávok lakta területeken találkozunk. Ugyancsak itt látunk példákat a kő tűzhelyes megoldás mellett a lakógödrön belüli földkemencére is. Erre vonatkozóan bő anyagot és irodalmat találunk Bóna I., VII. századi avar települések és Árpád-kori magyar falu Dunaújvárosban. Fontes Arch. Hung. Budapest 1973. 50
