Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (V.)

az a becsületes álláspont, amelyet ők képviselnek, s amelyért a szociáldemokrata párt küzd. És ha el fog jönni a döntő ütközetnek a csatája, bizonyos, hogy a Haladás-Asztaltársaságnak minden egyes tagja ki fogja venni részét ebből a küzdelemből, és azoknak az oldalai mellett fognak harcolni, akik áldozatul dobták oda a munkaszerszámaikat, hogy kivívják a népjogokat."

59 Több összejövetelt tartottak ezekben a hetekben a győri üzemek, gyárak dolgozói is, hogy a szakszervezeteken kívül álló munkásokat is meggyőzzék az összetartás, az együttműködés szükségességéről. Sőt ezekkel a kezdeményezésekkel szinte egyidejűleg a Győr környéki falvakban is népgyűlések keretében döntöttek a további lépésekről. Győrszentiván községben pl. február 23-án újjáalakították a korábban érdeklődés hiánya miatt megszűnt „Földmunkás helyi csoportot". A gyűlést Rudas Sándor nyitotta meg, majd Csizmadia Sándor, a Földmunkások Országos Szövetségének elnöke „ecsetelte a szervezkedés szükségességét, az abban rejlő előnyöket, és a földmunkások sanyarú helyzetét a szervezettség hiányának tulajdonította". Az összejövetelen a rendőrhatósági jelentés szerint kb. 30—40 főnyi hallgatóság jelent meg.

60 Ennél az „állítólagos" létszámnál persze sokkal többen voltak kíváncsiak az új helyi csoport létesítésének körülményeire, mint ahogyan más falvakban is szép számmal vettek részt a gyűléseken a mezőgazdasági dolgozók, hogy a közeljövőben várható országos megmozdulásban — teljes szolidaritást vállalva a városi munkássággal — ők is tevékenyen közreműködjenek az immár két évtizedes politikai harc legfontosabb célkitűzésének, az általános titkos választójognak jogos és emberhez méltó megvalósításában. * * * • Az 1910 nyarától 1913 elejéig terjedő időszakot a mozgalmi tevékenység jellege és élénksége szempontjából két periódusra lehet osztani. A választóvonalat feltétlenül az 1912. május 23-án bekövetkezett „vérvörös csütörtök" jelenti, mely alkalommal az imperializmus szolgálatában álló, népelnyomó kormányzat brutális módon avatkozott be a munkásosztálynak életet, kenyeret és emberi jogokat követelő harcába. Az előtte lezajlott kisebb-nagyobb népgyűlések, tüntetések es munkabeszüntetések elsősorban a jobb munkakörülmények és bérezések kiharcolását szolgálták. A második szakasz agitációs munkája és eseménysorozata viszont arra irányult, hogy a munkásosztály az ellenzéki pártok haladó szellemű tagjaival és a falvak földmunkásaival karöltve, síkraszálljon a kormány háborús politikájával szemben, és minden úton-módon kivívja a dolgozó tömegeket megillető legelemibb emberi jogokat, elsősorban az általános és titkos választójogot. Az egymással farkasszemet néző táborok közti ellentét és feszültség 1913 elején már annyira fokozódott, hogy az SZDP vezetősége szükség esetén általános sztrájk kirobbantásával fenyegetőzött. Lengyel Alfréd 59 Na (1913) 8. sz. 60 GySmL:l Tószigetcsilizközi járás főszolgabírói iratai ad 1117/1913. 327