Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (V.)

lépte, s így a hatóságilag megállapított, illetve folyósított segélyösszegeket mérsékelnie kellett.

12 A létminimum-gondokkal küszködő munkásság amúgy is elkeseredett hangulatára érthetően nyomasztólag hatottak az ilyen értesülések és tények, akárcsak az a felhívás, amelyet Győr megye alispánja küldött ki a községi elöljáróságokhoz a munkásházak építésével kapcsolatban. E körlevélben ugyanis a vármegye első tisztviselője közölte a közgyűlés állásfoglalását, amely akként szólt, hogy csak a községi elöljáróságok információi alapján javasolt józan életű, „megbízható" családok részesülhetnek ebben a kölcsönfelvételi akcióban. Hasonló jelenségek voltak tapasztalhatók persze a szomszédos vármegyékben is és országszerte, s így nem csodáiható, hogy a sztrájktevékenység, az agitációs munka ismét felélénkült. Jóllehet a Héderváry-kormány a legkülönbözőbb terrorintézkedéseket alkalmazta az ilyen megmozdulásokkal szemben, a statisztikai kimutatások szerint 1909-hez viszonyítva — amikor 13 419-en léptek sztrájkba —, 1911-ben 21 510 gyári dolgozó szüntette be. a munkát.

13 Győrött ugyan az esztendő első bérmozgalmára csupán a nyár folyamán került sor (amiben a még mindig folyamatban levő, elsősorban Barsi József és vetélytársai közt fennálló személyi ellentéteknek, torzsalkodásoknak is szerepe volt), de a szociáldemokrata munkásság június 11-én is már népgyűlés keretében tiltakozott a parlament elé terjesztett új véderőtörvény-javaslat miatt, amely a Magyarországra eső újoncok létszámának 40 000 fővel való növelését és a hadikiadások jelentős felemelését irányozta elő. A szakszervezetekbe tömörült gyári dolgozók a Petőfi téren gyülekeztek és a Hosszú-hídon, a Munkácsy utcán, a Vásártéren, Deák Ferenc utcán, valamint a sétatéri hidakon át vonultak a népgyűlés színhelyére, a győrszigeti fürdőház kerthelyiségébe. Az első szónok Böhm Vilmos budapesti kiküldött volt, aki egyórás beszédben fejtette ki a véderő javaslattal kapcsolatos ellenérveit, vázolta az ebből fakadó veszélyeket és várható károkat, majd az általános választójog szükségességét hangsúlyozta. — Utána Pogány Imre, az országos választójogi liga győri csoportja nevében arról beszélt, hogy a radikálisan gondolkodó polgárság érzi a választójogi reform mielőbbi végrehajtásának sürgősségét, de ennek a régóta tartó harcnak az eredményes kivívását csak az SZDP központi vezetőségének és helyi szerveinek összefogásával, hatékony támogatásával lehet elérni. — Az előadottak alapján a népgyűlés határozati javaslatot is elfogadott, amelyben elítélte a véderőtörvény-tervezetet, és követelte az általános titkos választójog halogatás nélküli bevezetését.

14 Ezek az állásfoglalások, illetve követelések annál is inkább jogosak voltak, mivel a dolgozó néprétegek létkörülményei a haditermelési kampány ellenére sem javultak, a politikai jogfosztottság és elnyomás miatt pedig a városokban és falvakban egyaránt (de különösen a mezőgazdasági munkások köreiben) továbbra is kísértett a tengerentúli kivándorlás réme, a családi tűzhely, a hazai föld elhagyásának gondolata. Jellemző, hogy 1911-ben egy fél év alatt csak a kis területű Győr megyében 225-en vették kezükbe a vándorbotot, hogy új életet kezdjenek. A helyi polgári sajtó ezzel kapcsolatosan az alábbiakat írja: „Az a legkétségbeejtőbb, hogy ezzel a népvándorlási betegséggel szemben tehetetlen maga az állam, közvetlenül pedig a vármegye. A kormány hiába bo12 GyH (1911) 88. sz. 13 Berend I.—Ránki Gy., i. m. 311. 14 GyH (1911) 132. sz.