Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)
Tóth L.: Népi és alkotmányjogi mozgalmak Győrött 1859–61 között
ugyanis az iparűzésre, kereskedésre, pénzügyletekre békésebb, háború és szenvedélyek nélküli korszak eljövetelét látta az alkotmányos jogokhoz ragaszkodó, 48 mellett érvelő felirati párti programban. Magatartásukkal bizonyos értelemben lefaragták a város alkotmányos fellángolásának radikális nyúlványait, csonkították benne a radikális 48-as elemeket. Nagy részük idegen származású, német anyanyelvű, a magyart alacsony színvonalon beszélő személyek. Szemléletüket nagyban befolyásolta az is, hogy megromlott a bécsi piacon a korábban élvezett hitelük, éppen a kiújult magyar alkotmányos mozgalom következtében. A radikális Szilvásy Márton egy esetben kereskedő szemléletüket és magatartásukat igen éles gúnnyal illette. 88 Február 11-én a városi bizottmány még a magyar kancellárián dolgozó, megyei földbirtokos, ókonzervatív Balogh Kornélt is beválasztotta tagjai sorába. Ezek alapján érthető a város álláspontja. A hangnemet illetően nagy különbség volt a megyei és a városi felirat között. Amíg a városi felirat patetikus homályba burkolta alázatos hangú kérését, addig a megyei felirat feltűnően szókimondó, követelő hangú, kevésbé patetikus, konkrét és alapos. A múlt sérelmeinek felvázolása után felszólító módban követeli a 12 pontban leírt határozatainak kielégítését. A forma (a 12 pontot kinyomtatták, és megküldték valamennyi megyének) és a felirat stílusa a megyei liberálisok bátor, alkura nem hajlandó magatartására utalnak. Külön vissza kell térni a városi választások körül kialakult vitára. A viták polgári és liberális nézetek ütközése miatt következtek be. A 100-tagú bizottmányból 69 fő jelent meg az ünnepélyes eskütételen, tehát sértődöttekből nem volt hiány. Az sem elhanyagolható, hogy az 1404, szavazatra jogosult lakos közül csak 787 fő szavazott, amiért jogosan tette fel a kérdést a Győri Közlönyben Beöthy: „A választási jog nem holt tőke volt-e?" 89 Szilvásy február 4-i zavargásokról is tudósított, amelyeket a „hétfői kellemetlen városházi" eseményekkel hoz összefüggésbe. 90 Általános támadás érte a választás lebonyolítását, „miután az 1404 választónak egy-két esetnél fele, legtöbbször azonban csak harmada gyakorolja jogát". A közvélemény a városi választásokat egyenesen korruptnak nevezte, titkosságot és súgást tapasztalt a kinevezések körül, sőt Szilvásy külön magyarázatot kért a sajtóban a második tanácsnoknak választási manőveréről. 91 S hogy ezekben mi a realitás és mi a radikális túlzás, erről hallgatnak a városhatósági jegyzőkönyvek. Annyi következtetés azonban megengedhető, hogy a polgári rétegek (elsősorban a belvárosi kereskedő arisztokrácia) előretörésében közrejátszott a liberális-polgári érdekkapcsolat, amely néhány személy választásának esetében eljutott a választási folyamat mesterséges befolyásolásáig. így érthető, hogy a „sérelmesnek találtatott" választásokra kimondták, hogy eltért az 1848. XXIII. te. rendeletének utasításaitól. A város alkotmányos buzgalma tehát kimerült a köz88 GyK 1860. november 22. 94. sz. 375. Szilvásy leleplezi a győri kereskedők „hazafiságát", mert amíg Győr tisztikara és polgárai alkotmányos vitát folytatnak, addig a Bécs vidéki Kleinbergerek és Kipfelhuberek a magyar öltözetű győri kereskedőre „a börzén rájuk sem hederítenek". Erre a győri kereskedők gyáván „átnémetesednek", bundába és cilinderbe öltöznek, amelyet a győri vasútállomáson egyik portástól kölcsönöznek. Szilvásy csípős megjegyzést fűz ehhez a magatartáshoz: „Nem helyeselhetjük kereskedőink gyávaságát, mert ha a sógornak búzára van szüksége, majd megveszi azt, ha mindjárt a chinai mandarin ruhában jelenünk is meg piaczán." 89 GyK 1861. február 17. 14. sz. 53. 90 GyK 1861. február 7. 11. sz. 43. 91 Uo. Szilvásy magyarázatot kért: „...hogy a 2-dik közigazgatási tanácsosságra szavazásnál a feljegyzett és kiadott golyók száma közt tetemes különbség volt?!!!" 287
