Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)
Tóth L.: Népi és alkotmányjogi mozgalmak Győrött 1859–61 között
tatni." 83 A sajtószabadságot az 1848. XVIII. te. értelmében „visszaállítottnak" nyilvánították. Az országgyűlés összehívását a sokat emlegetett 1848. IV. te. értelmében követelték, de kiegészítették „az alkotmányos szabadságnak, a hazánkkal szoros kölcsönhatásban levő osztrák tartományokra. .." is. 84 Az országgyűlést úgy tekintette a bizottmány, „mint minden bonyodalmaink egyedüli és illetékes megoldóját". A legnagyobb figyelmet a 12. pont érdemli meg: „Az 1848-iki szentesített törvényeink támogatásáért üldözötteknek szabaddá tételét és hazatérhetését, a politikai vétségekért letiltott ügyvédek... ügyködését azonnal megengedettnek kell feljelenten*." 8 ? A szabadságharc vezetői iránt tehát nemcsak valamifajta szimpátia volt a megyében — mint korábban —, hanem személyük és tevékenységük teljes rehabilitálását követelték. Az ügyvédek politikai felmentését sajátosan győri követelésnek is tekinthetjük, hiszen a „jogászokból telített" városban sokan kompromittálódtak 48-as eszméik miatt. Azt is figyelembe kell itt venni, hogy a politikai teret nyert liberálisok és radikálisok többsége jogi végzettségű személy volt. Vay kancellár január 16-i leiratában keményen megbírálta a megyét alkura nem hajlandó programja, de még inkább Kossuthék bizottmányi taggá választása miatt. A konzervatív szellemű kancellár érthetetlennek nevezte a megye intézkedéseit, és a kormány elleni állásfoglalás színében tüntette fel. A városi tisztújító és a bizottmányt választó közgyűlés a megyéhez képest egy hónappal később, február 4-én zajlott le, elég heves vitával. A 25 tisztségviselő nagyobb része 48-as hajlamú liberális, értelmiségi vagy vagyonnal rendelkező polgári személy volt. A radikálisok képviselete azonban igen halvány színt mutatott. Korbonics István ideiglenes polgármesteri kinevezését választással véglegesítették, a főbíró Beké Ágoston, a kapitány Nagy Pál, a főjegyző Fejér István lett. A szavazatok eredménye alapján 86 Korbonics és Nagy Pál szavazatainak száma utalt csak meggyőző választási fölényre. A megválasztott tisztviselők a liberálisok különböző csoportjaiból kerültek ki, volt közös nyelvük a konzervatívokkal, de a radikálisokkal is. A polgári rétegekhez való viszonyukat meghatározta a gazdasági jellegű kapcsolat és függés. A polgári elemek képviselete erősödött a bizottmányban, de a tisztikar liberálisai gondosan ügyeltek arra, hogy a számukra kívánt mértéket túl ne haladják. Súrlódás azonban mégis volt, mert az élesszemű Szilvásy úgy látta, hogy „a választási mozgalmakban a közpolgárság és a pénz-aristocratia, jobban mondva a városrészek és a belvárosi érdekek birkóznak egymással". A 100-tagú bizottmányban körülbelül 40—45 fő volt vagyonnal rendelkező iparos és kereskedő foglalkozású személy. Az országos alkotmányjogi küzdelemben a város is állást foglalt. Értékelhető programja a patetikus frázisokon kívül a városnak ugyan nem volt, de nyílt állásfoglalásnak tekinthető az a tény, hogy a felirati párt vezetőit beválasztották tiszteletbeli tagnak a bizottmányba. 87 (Deák Ferenc, Eötvös József, Ghyczy Kálmán, Klauzál Gábor.) Deákék megválasztása és a bizottmányi ülések jegyzőkönyvei arra engednek következtetni, hogy a város alkotmányos programját és jövőbeni útját a felirati párt jobboldalának programja alapján képzelte el. A városi bizottmányban előretört, potenciális erőt képviselő polgárság 83 Uo. és Szabad Gy., i. m. 198. 84 Uo. és Szabad Gy., i. m. 205—206. 85 Uo. 86 Korbonics István szavazatainak a száma: 607, Nagy Pálé: 531. 87 GySmL:l Győr városi elnöki iratok 414/1861. 286
