Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Tóth L.: Népi és alkotmányjogi mozgalmak Győrött 1859–61 között

sel ellátott magyar alkotmányt ismerik el törvényesnek" ,

62 A megyei bizottmány tagjainak számát 160 főben állapították meg, tervük szerint a falvakat választott elöljárók képviselnék. A bizottmány azon tagjainál javasoltak kiegészítést, akik elhaláloztak, valamint „a lefolyt tizenegy év alatt tanúsított érzületükért a közbizalomra többé érdemtelenek". Vita alakult ki arról is, hogy a bizottmány vagy a közgyűlés legyen hivatott az alkotmányos hivatalok felett határozni. Szabó Kálmán „velős szónoklatára" a túlnyomó többség a bizottmányt választotta. A péterházi tanácskozás szervezett egységbe hozta a megye politikailag legnagyobb erőt képviselő csoportját, a liberális nemességet. Elvi álláspontjuk alappillére az volt, hogy „az 1848-iki jogalapot conditio sine qua non-nak tekintendik". Ebben a kérdésben az udvarral, az alkotmányos intézmények kialakításán pedig a konzervatívokkal vették fel a harcot. A radikálisok szócsöve, Szilvásy szintén a bizottmány mellett szónokolt. A bizottmány kiegészítését úgy képzelte el, hogy „ ... a 48-iki bizottmány maga egészítse ki magát". Ennek okára is világosan rámutatott, amikor az adott körülményekre hivatkozással „az értelmiséget osztálykülönbség nélkül" kívánta bizottmányi taggá választatni. A radikálisok nagyobb része értelmiségi pályán dolgozó egyén volt, többnyire jogászok, és a közéleti szereplés újabb egzisztenciális lehetőségeket kecsegtetett számukra. A főispán december 11-én a megyeházán 32 résztvevővel lefolytatta az első megyei értekezletet.

63 Zichy nyitóbeszédében óvatosan, semmilyen irányba sem orientálva indította el a vitát. Külön szólt arról, hogy titkos utasítása nincs, a kancelláriai körlevelet — „melyet a zsebembe dugtam" — nem ismertette, mert „lelkiismerete és a törvények szelleme" ezt nem engedte meg. Kivárta a konzervatív—liberális összecsapás fejleményeit, hogy a legmegfelelőbb időben közbe tudjon lépni. Szabó Kálmán kezdte a vitát. Egyértelműen megfogalmazta a bizottmány szükségességét, a községi képviselők választására viszont csak halványan utalt. Kálóczy, Kiss Sándor, Takács Sándor, Ziska József és Lippay azonnal a bizottmányra szavazott, sürgették annak összehívását, mert Lippay szerint „járásunkban a reactio kezei láthatók". Eőry Sándor bontotta meg először a liberálisok egységét, mert szűknek vélte azt, hogy „a megye szervezését az 1848-iki bizottmány maradványai által akarjuk létesíteni". Véleményével letért a 48i-as alapról, a bizottmányok ideiglenes jellegét hangsúlyozta, és egyértelműen a régi közgyűlés mellett szavazott: „ ... a bizottmány meghalhat, de a megye meg nem halhat soha". A 48-as képviseleti elvet azzal is megsértette, hogy nem fogadta el „a nem nemes osztályokra nézve bármi elkeserítő hatással lenne, mert a magyar nép tudja azt, hogy a törvény előtt meghajolni kell". Zmeskál Sándor kompromisszumot ajánlott a bizottmány kiegészítésére, s javasolta, hogy a jelenlegi községi elöljárókat hívják meg. Karsay evangélikus lelkész a főispáni utasításra történő községi választásokat javasolta. 62 GyK 1860. december 6. 98. sz. 389. A péterházi tanácskozásról ez az egyetlen fennmaradt írásos anyag, jegyzőkönyv nem készült, mert magánjellegű összejövetelről volt szó. 63 GyK 1860. december 13. 100. sz. 397. A dokumentumok közgyűlést említenek, de csupán egy előkészítő értekezlet volt. Egyrészt utaltam a résztvevők szűk körére, kiválasztásuk ad hoc-szerűségére, másrészt maga Zichy fejtette ki, hogy „magántanácskozmány"-ra jöttek össze. Jegyzőkönyvet nem készítettek, ezért engedték bé az ülésre a GyK főszerkesztőjét és munkatársát. 281