Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)
Tóth L.: Népi és alkotmányjogi mozgalmak Győrött 1859–61 között
A liberálisok torzsalkodásait kivárva Simor püspök a 48-as bizottmány mellett döntött, a községek képviselőinek kiválasztásában a 48-as elveket követte. A liberálisok egy része (Zmeskál István, Takács Sándor) sietett Simorral való egyetértését kifejezni, csupán Karsay és Zichy Ottó szálltak szembe a javaslattal. Mindketten a 48-ban választott személyek ellen emeltek kifogást, mert „sokan közülük bizalmunkat vesztették". Ezt az osztályharcot mutató vitát mintegy lezárva gyorsan közbelépett Zichy Bódog főispán, és Simor javaslatát fogadta el annyi kiegészítéssel, hogy „ott választandók képviselők, hol az 1848-iki év*ben választattak meghaltak, vagy lehetetlenné váltak". Az előkészítő értekezlet mindenesetre tanulságos volt a főispán számára, mert egyrészt tapasztalhatta a konzervatívok 48-cal való kacérkodását, másrészt a liberálisok egyáltalán nem egységes nézeteit. Az értekezleten kívül megszólalt Gyapay Dénes is 04 , Lukács Sándor volt 49-es kormánybiztos-helyettese. Gyapay az 1848-as törvényeket „conditio sine qua non"-nak tekintette, de világos utalást tett sok 48-as személy kompromittáltságára. A szervezkedő bizottmány tagjaira kijelentette, hogy „egyetlen tagja sem jogosíthatja fel magát a közbizalomra". Ezért az új választásokat követelte. Külön kitért az országgyűlés népképviseleti jellegére, valamint a törvényeket tiszteletben tartó királyi eskü és koronázás követelésére, mert „ekkor és nem elébb szabad megnyugodni". A vita tovább gyűrűződött és kiterjedt Győr „iparos osztály"-ának politikai kiszorítottságára. Ziska visszautasította az őt támadó Kiss Sándornak a nemesség érdekeit védő „ősi alkotmányos jogait". Anglia példáját idézte, és kemény hangon követelte a polgári rétegek megbecsülését: „nem látom át, hogy ezen jó uraknak hazánkban vagy ha tetszik megyénkben, miért volna kevesebb alkotmányos fogalmuk, hazaszeretetük, szabadság érzetük, mint a hajdani tekintélyes karok és rendek hivatalt viselt töredékének." 65 A radikálisoknak az előkészítő értekezleten kívüli aktivitása hatással volt a megyei közvéleményre. Az ingadozó liberálisok fokozatosan felhagytak Simor december 11-i javaslatával, és megerősödött a bizottmányt újraválasztó képviselők csoportja. December 17-én, a bizottmány alakuló ülésén Zichy főispán már csak „az elhunytak pótlásáról" beszélt nyitóbeszédében. 66 Jankó Mihály győri küldött „az eltántorodottakkali kibékülést" hangoztatta, de véleményét kevesen osztották. Annál inkább nagyobb megértésre talált Bocskay Ignác határozott felszólalása, amelyben törvénytelennek nevezte a bizottmány önmaga által történő kiegészítését és olyan közgyűlést követelt, amely az 1848. XVI. törvénycikk értelmében egészíti ki a községek képviseletét. Ezt erősítette meg Leféber, csikvándi küldött is. Általános rokonszenv kísérte a közgyűlés gondolatát, így született meg a határozat: „A bizottmány nem érzi magát jogosítottnak, hogy az 1848-ik évi megbízatásánál fogva még 1861-ben is, midőn már számban is tetemesen megfogyatkozott, képviselje a megyét." 67 Alkotmányellenesnek ítélte meg az alakuló gyűlés „az 1848-iki megbízatás érvényének ... meszsze időhatárokig való kiterjesztését" és „a megyei közgyűlésnek mint egyedüli törvényes alapnak az 1848. XVI. t. ez. értelmébeni összehívását". Mindezek le64 GyK 1860. december 16. 101. sz. 401. 65 Uo. 402. 66 GyK 1860. december 20. 102. sz. 405. 67 Uo. A határozatban szereplő megfogyatkozott létszám azt jelentette, hogy az 1848-ban még 160 tagú bizottmányból 82 személy maradt életben. 282
