Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Tóth L.: Népi és alkotmányjogi mozgalmak Győrött 1859–61 között

Nagy aktivitást mutattak a különböző társadalmi egyletek szervezésében. Ez a többoldalú éberség különösen jellemző volt Hergeszell Antal, Noisser Ernő, Preng Mihály, Hofbauer Károly és Fischer József tevékenységére. Politikai nézeteik kialakulásában — mint elsősorban városi tisztviselőknek — nyomot hagyott gazdasági érdekük; emiatt többnyire elmaradtak a liberális nemesek radikalizmusától. Sorsdöntő kérdésekben — némi késéssel ugyan — kiálltak a nemzeti érdekek védelmében. Az évtized végi alkotmányos küzdelemben ez alapvetően meghatározta politikai magatartásukat. A konzervatív arisztokrácia és adminisztráció ismét visszanyerte hatalmát, amellyel azonnal élt is. A megyei és a városi közigazgatás kulcsfontosságú pozícióit rövid időn belül megszerezte magának. Figyelemre méltó, hogy az abszolutizmust kiszolgáló személyek igazában csak politikai nézeteikben voltak konzervatívok, hűséges kiszolgálói a Bach-rendszernek, birtokaik és gazdaságuk nagysága alig volt nagyobb, mint a liberális nemességé. Közigazgatási pozíciójuk és tekintélyük addig tartott, amíg az önkényuralom igényelte őket (Balogh Kornél, Dorner Ede, Bach Fábián stb.). Ha már a magyar közjogi vitákba bocsátkozott az udvar, akkor a megyei konzervatívok hatalma is megingott. A katolikus konzervatívok az abszolutizmus évtizede során bizonyították a királyhoz, Bécshez való ragaszkodásukat, az önkényuralom szélsőséges megnyilvánulásaitól azonban távol tartották magukat. Az alkotmányos időszakban hűvösen viselkedtek a liberálisokkal szemben; a politikai küzdelem helyett a gazdasági, szociális, kulturális mozgalmakat ösztönözték. Simon Vince, csornai prépost pl. alelnöke lett a gazdasági egyletnek, a győri káptalan pedig anyagilag támogatta „az egylet üdvös czéljainak előmozdítását". Deáky Zsigmond címzetes püspök és Haubner Máté szuperintendens viszont többnyire támogatták a liberális nemesi törekvéseket. Az 1860-as évtized alakított ki 48-ban még „márciusi ifjúnak" számítható, de az 1860—61-es alkotmányos küzdelemben polgári radikálisnak tekinthető réteget. Származásukat illetően értelmiségiek, vagyonuk nincs vagy nagyon kevés. A liberális nemességtől balra helyezkedtek el a politikai küzdelmek során, de nem azonosultak a győri kereskedő burzsoázia érdekeivel sem. Alapvetően az 1848-as áprilisi törvények szellemében gondolkodtak, néha még 1849 áprilisával is kacérkodtak, attól függően, hogy az alkotmányos küzdelem mit és mekkora keretet adott tevékenységüknek. Önálló pártot vagy politikai csoportot nem képeztek, de mint alkotmányosan választott tisztviselők mindig hallatták szavukat a közélet különböző posztjain. Olyan személyekről van szó, mint Szilvásy Márton, Krisztinkovics Ede, dr. Kovács Pál, Ziska József, Nagy Endre stb. A Bach-korszak utolsó évei Győrött Az 1850-es évek második felében megélénkült a város mindennapi élete. Nagy eseménynek számítottak a hetivásárok és a gabonabörze élénk, „velencei mintájú" nyüzsgő forgataga. A farsangi bálok nemcsak ünnepi események, hanem egyben a társadalmi élet sajátos gyakorlásának kiemelkedő mozzanatai is voltak. Szervezésükben hazafias jellegű szándék ismerhető fel, többnyire valamilyen jótékonysági célra fordították a bálok bevételét. Folyamatosan divatba 268