Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Szentmihályi I.: Történeti események tükröződése a Fertő vidéki néphagyományokban

B (Rablólovagvár) Drinóczy György csornai premontrei kanonok 1830—1847 között írt vaskos kézirata elején — tehát 1830 körül —, miután tárgyalja a Fertő eredetét, az általa állítólag elöntött falvakat és az erre vonatkozó írott adatokat, a „Rege a Fertő eredetéről" című fejezetben az alábbiakat közli:

2 A Fertő helyén egykor erdőrengeteg volt, egy „várlak"-kal, melyben „ ... rabló lovagok laktak, kik az egész környéket veszedelmessé tették. Itt töltöztek a prédábul, a honban szét szórva lakó földművelők aratásábul, kiket vérig hajtottak magok helyett dolgozni, kivált a hegy várak körül lakókat, ide hurczolták foglyaikat, a földművelők legszebb leányait, kiket udvari szolgálatra rablottak el. Itt tobzódtak, tánczoltak a kóválgó lovagok... hatalmas szövetséges lovagok védték a várlakot, de az égbe hatottak a nyomorultaknak jajjai, a boszú napja el érkezett." Ezután egy túlrészletezett, romantikus szellemű rémhistóriát közöl. Egyszer éjjel ide vetődött egy olasz lovag, szolgástul. Bementek a vár udvarára, ahol a szolgának látomása volt : három nagy kakas ismételten kukorékolt, végül a legnagyobb azt jelezte, hogy: „Még ma el sülyed a haramja vár!" Erre elmenekültek innét. „Messziről látták már a meg világított soproni tornyokat", majd „messze távolban" tényleg elsüllyedt a vár. A lovag leszúrta engedetlen szolgáját. „Még most is látni Nezsidernél azon követ, hol az úr vonakodó szolgáját megölte, mellyen napfogyatkozáskor itt-ott vércsöppöket látni, mellyek ekkor reá csöppentek." Majd egy egyre növekvő tóban elsüllyedt a várkastély, bűnös lakóival együtt, akik a vízzel érintkezve halakká váltak. így lett a vöröshajú kulcsárnőből kárász, a lovagokból csukák, szolgáikból pedig pontyok. „Századok óta mái napig az éhes csukák a pontyokat és kárászokat a Fertőben pihenés és nyugalom nélkül űzik s kergetik. Még most is látják a Fertő vidéki lakosok a mohval benőtt potykákat, mellyek apró úszó szigetekhez hasonlítanak, s a mázsa nehéz kárászt vörös szemeivel, s nyakában a nehéz kulcs csomóval a tó színén. De azon pillanatban lebuknak, megrettenve üldözőiktül." C (A pogányok bűnhődése) Történeti színezetű elemeket tartalmaz a Tard vezérről szóló, a Fertő keletkezésével kapcsolatos monda

3 is, melyben nehéz szétválasztani a népmondát a közlő önkényes változtatásaitól. Eszerint Tard — a XI. században a Fertőnél élt határőrök pogány vezére (?) — parancsára vitézei egy elfogott német barátot kútba dobtak, vízbe fojtottak. Csoda történt: a halott összekulcsolt kézzel himbálódzott a vízen, majd — isteni büntetésként — „a kút vize egyre nő": ebbe belevesznek a lovasok, végül maga Tard vezér is. így keletkezett a Fertő: „Ahol még reggel rét volt, most beláthatatlan tó hullámzik." — „A néphit szerint a Fertő közepe táján ma is megvan a kút. A halászok messze elkerülik. Azt tartják, hogy aki föléje téved, nem tér vissza többé a tóról." 2 „Böngészet Sopron Megye ismeretéhez. — Drinóczy György csornai kanonok által, 1830—1847.", 16—20. — GySmL:2. (Jelzet nélkül.) 3 (—r—/), A Fertő keletkezésének legendája. = Sopronvármegye, 1930. ápr. 20. 215