Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Domonkos O.: Magyarországi festőcéhek (I)

muss man hernach in vier Theile theilen, ein Theil davon muss gut blau, der andere veigelfarb, der dritte grün, und der vierte schwarz werden, und müssen alle vier Theile vorhero blau gewesen seyn,

..." A vidéki mester az lehet, aki a 7. § előírásait teljesíti: „... Erstlich solle er Beyseyn vier anderer ihme zugeordneten nächst gesessenen Meistern kauffen Fünfzig Ellen mittere gute Leinwand, solche in fünf Theile abtheilen, und aus der Brésil einen Theil roth, den anderen blau, den dritten grün, den vierten veigelbraun, und den fünften schwarz färben und machen. Es müssen aber vorhero alle (vier D. o.) Theile aus dem Indigo blau seyn, und wann alsdann das Meisterstück von der Pressburger Haupt Zöch für gerecht und gut anerkennet worden." E paragrafus azt is kimondja, hogy ha egy mester fia vagy más legény Pozsonyban új műhelyt akar berendezni, azt tartozik bejelenteni és a szokásos remekdíj letétele (12 forint) mellett másik 12 Ft-ot a ládába befizetni, és csak ezután vezetik be nevét a mesterek könyvébe. Vidéki mester 18 Ft-ot fizet a műhely váltság ért. Ha pedig eladja és máshol vesz újat, akkor újabb 18 Ft-ot köteles befizetni. Ezzel a műhelyek számának további szaporodását akarták megakadályozni. A Pozsonyban dolgozó vászonnyomókkal szemben tilalmat szerettek volna jogerőre emeltetni, „ ... denen bürgerlichen Leinwand druckern hingegen wird zwar erlaubet ihre druckende Leinwand in allerhand Farben selbst zu färben, doch sollen selbe sich aller grünen Farben und des blau färbens aus Indigo gänzlich zu enthalten, und diese beide Farben bey denen bürgerlichen Färber-Meistern färben lassen, dafür aber die Bezahlung nach der Proportion, wie der Indigo im Preiss steigen oder fallen wird, leisten." A vászonnyomóknak tilos mángorlót felállítani, ellenben a festőknél mángoroltathatnak, akik időben és jó munkát kötelesek végezni, mondja ki a 8. pont.

58 A fentiekből világosan kirajzolódik a különbség a városi és a vidéki igények között. A gyapjúposztók festése nagyobb szaktudást igényel, ezen kell bizonyítani a tudást, míg a vidékiek a lenvászon és pamutvászon anyagain végzik az előírt vörös, zöld, kék, fügebarna és fekete festést, melyből a négy utolsó alapját indigóval kellett megadni. Bizonyos tehát, hogy falusi lakosság számára is készült színes festés, de nemcsak gyász esetén a fekete, ami alapján a parasztság viseletének színesebb voltát kell feltételeznünk, mint azt a néprajzi kutatás korábban tette. A vászonnyomók is nyomtak színes alapra is, nem csak fehérre, tehát a változatosság sokkal szélesebb skáláját látjuk kibontakozni, mint korábban véltük. Egyáltalán a festők megjelenése a viselet színeződésének gyorsabb ütemét eredményezte, melynek csak egyik változata a kékfestő. A szőttesékhez használt fonalak festése is (a festők készítményei közé tartoztak, sőt helyenként igyekeztek monopolhelyezetet biztosítani maguknak a takácsokkal szemben. Ha a pozsonyi céh vonzáskörzetének térképét vizsgáljuk, akkor jól látható, hogy az 1764—1800 közötti időben a Pozsony, Nyitra, valamint az egész Dunántúl mesterei a kötelékébe tartoztak, sőt a Duna—Tisza közére, Tiszántúl területére is kezdi kiterjeszteni felügyeletét.

59 Az 1817—1819-es esztendőket az éves számadáskönyvek alapján vetítettük térképre.

60 Itt az alföldi területek további meghódítását figyelhetjük meg. Igaz, némi ritkulás mutatkozik a nyugati megyékben, aminek oka lehet az évi befizetés elmaradása, és így korábbi helység neve kimaradt a pénztárkönyvből. Másrészt talán már éppen a külföldi keres58 Bratislava, Mestky Archiv. Ce. 11. Färber. II. 59 Uo. Haupt Laden Buch. 1765—1869. Lásd: Függelék 8. 60 Uo. Ce. 11. Färber I. Haupt-Rechnung über den Empfang, und die gehabten Ausgaben. 1817—1819. 12R