Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Domonkos O.: Magyarországi festőcéhek (I)

kedelem sorvasztó hatását kell látnunk e jelenségben. Az 1847—1852-es időszakot ábrázoló térképen jól látható az időközben önállósodott soproni és budai céh körül kialakult körzet fehér foltja. 17615 és 1869 között összesen 506 mestert vett fel soraiba a pozsonyi főcéh 90 helységből, tehát valóban országos céhhé nőtte ki magát. Az 1805-ös céhrendelet azonban itt is éreztette hatását, ha kisebb mértékben is, mint a Felvidéken. Megkezdődött a nagy körzettel rendelkező főcéh bomlása. Elsőként a pesti és budai mesterek együttes céhalakítása következett be 1813-ban. Egy vizsgálat anyagából tárul elénk a két fél viszálykodása. A Helytartó Tanács 1819. április 13-án kelt levelében értesíti a pozsonyi tanácsot, hogy a budai festők panaszt emeltek a pozsonyi festőkkel szemben, mert azok az ő hatáskörükbe tartozó területekről vettek fel mestereket. A panaszosok, érdekeltek kihallgatását és a tanács véleményét kérik megküldeni. A városi tanács kérésére a festők céhe a következőkben adja elő az egész ügyet: A budaiak alá tartozó területeken élő mesterektől mi évi díjat szedünk, sőt onnan mestert is veszünk fel, mint pl. ez Dangl Lipóttal Nagykikindán, Lang Józseffel Hódságon és a pesti festőcsaládból származó Lasser Ferenccel történt. Ez nem jogszerűtlen részünkről. A Helytartó Tanács 1813-<ban megengedte ugyan a pesti és a budai festőknek, hogy a pozsonyi és besztercebányai céhtől független céhet alkossanak a királyság alsó részei számára, de a rendelet nem határozta meg az alsó részek tulajdonképpeni területét, amelyre az újonnan létrejött céhnek a hatásköre kiterjedne. Azokat a helységeket sem nevezi meg, amelyeket be kellett volna szervezni. Azt a kötelességet pedig egyáltalán nem rója ránk a rendelet, hogy azokat a mestereket akaratuk ellenére kiiktassuk és a budaiba írassuk be a szokásos felvételi díj másodszori lefizetése mellett, akik már a budai céh létrejötte előtt be voltak szervezve a pozsonyi céhbe. Emiatt a bizonytalanság, körülhatárolás hiánya miatt történt, hogy a budaiak olyan helyekről vesznek fel mestereket, amelyek topográfiai helyzetüknél fogva Magyarország felső részéhez tartoznak, s már ősidők óta a pozsonyi céhbe voltak szervezve. Ezeken a helyeken nemcsak mestereket vesz fel, hanem olyanokhoz is megbízottakat küldött az évi járulék beszerzésére, akik a pozsonyi céhbe vétették fel magukat. A tájékozottak persze megtagadták a fizetést, de a járatlanok fizettek, s ezzel kárt okoztak céhünknek. Ilyen helyek Kanizsa, Marcali, Sümeg, Pápa, Sárvár, Csákvár, Bicske, Zsámbék, Esztergom és még több. Ami pedig a nagykikindai, hódsági és pesti mesterek ügyét illeti, ezek céhbe való felvételére vonatkozóan a következő felvilágosítást adjuk: 1. A budai céh maga sem számította Nagykikindát saját területéhez, amint ez az alábbi listából is kitűnik. így mi jogosan vettük fel Dangl Lipótot mestereink közé. 2. A mellékelt igazolás szerint a hódsági Lang Józsefet mi 1812-iben vettük fel, tehát egy évvel a budai céh megalakulása előtt. 3. A mellékelt irat szerint, melyet a pesti mesterek adtak nekünk, a budai és a pesti céh úgy egyesült volna közös céhbe, hogy mindkét fél teljesen egyenlő jogokkal bír. A vezetőséget felváltva választják, a céhláda is mindig vándorol a vezetőség szerint. A budaiak ezt a megállapodást nem tartották be, csak maguk közül választották a vezetőséget, a céhláda is mindig náluk volt. Ezért a pesti festőmesterek elhatározták, hogy a budai céhtől elválnak, s újra a régi, pozsonyi céhükbe lépnek, amit annál is inkább megtehettek, mert a mesterkönyvből még ki sem voltak törölve. Ezért történt, hogy az ifjú Lasser Ferenc céhünkhöz fordult a mester jog elnyerése érdekében. — Hasonló helyzet áll fenn bizonyos vidéki mestereknél is, akik már hosszabb idő óta a pozsonyi céhbe voltak beszervezve, és most a budai céh magának igényli őket. Ezek a következők: soroksári Resch János, jászberényi Eigen Frigyes, gyöngyösi Pertz József 9 Arrabona 16. 129