Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)
Domonkos O.: Magyarországi festőcéhek (I)
A miskolciak 1822-ben a megyei „Deputacio "-hoz adják be kérelmüket a céhalakítással kapcsolatban, mint ami hivatott a kérelem megvizsgálására és továbbítására. Tizenhat mester írta alá a kérelmet, amely az eperjesi céhtől való elválásukat a nagy távolsággal, a sok fáradtság és költségkíméléssel indokolja. Bíznak benne és kérik is engedélyezni, hogy a környékbeli mesterek céhükbe állhassanak. A Deputacio is egyetért azzal, hogy a Szent-Péteren, Kazán és (Mező-) Keresztesen lakó festő mesterek a miskolci céhbe tartozzanak. A miskolciak igyekeztek céhlevelükbe a felvidéki nagy festőközpontok árujával szembeni védelmet is belefoglalni. A Deputacio azonban ellenezte „monopólium" felállítását, az adásvétel szabadságának csorbítását látta a tervezetben, melynek idevonatkozó részét elveti. Véleményükkel együtt terjesztették fel a kérelmet a Helytartó Tanácshoz. A kiadott céhlevél azonban az általános szabályzat változatlan szövegét tartalmazza, a helyi kívánalmakat nem veszi figyelembe. 54 Az eperjesiek vonzáskörzetének térképén, de az összesítőtérképen is egyetlen erdélyi város Nagyszeben, ahonnan mestert vett fel valamelyik távolabbi céh. 1806-ban Wentzel Denk „Schön- und Schwarzfärber" az eperjesi céh tagja lett. Levélben kéri mesterlevelének megküldését egyéb irataival együtt. Azt javasolja, hogy küldjék azokat a debreceni Schmitz mesterhez, aki majd továbbítja a kolozsvári Michael Brücknerhez és az majd eljuttatja Nagyszebenbe (Hermannstadt). A közvetítés bizonyára eredménnyel is járt, mert nincs további nyoma az ügynek az eperjesi céhnél. 1811-ben Denk mester fia, Johann Denk, kéri felvételét az eperjesi céhbe. Apja és anyja egy éve meghaltak. Kéri a mestertaxa közlését, és ha esetleg apjának negyedévi befizetési hátraléka volna, úgy azt is megfizeti. 55 Ilyen nagy távolságról való felvételi kérelem az 1805-ös céhrendelet megjelenése után csak azzal magyarázható, hogy az Erdély területén egyeduralkodó brassói céh hatalma alól akart szabadulni Denk mester, a szabad céhmegválasztás elve alapján. — Az eperjesiek jegyzőkönyve 1864-ben lezárult, hatásköre szűkebb környékére zsugorodott össze. Az ország nyugati és déli területeinek céhei Az ország nyugati felében — 1764-től kezdve — a pozsonyi főcéh uralkodott. Fennállása során sokkal nagyobb terület és mesterlétszám felett volt hatásköre, mint bármelyik felvidéki céhnek. Ez bizonyosan azzal magyarázható, hogy a céh megalakulása előtt ezeket a területeket a bécsi főcéh tarthatta felügyelete alatt. Ezt a jogát engedte át az akkori fővárosban alakult főcéhnek (HauptLade), ill. az kiharcolta magának e területek beszervezési jogát. Az 1764-ben Mária Teréziától kapott céhlevél szövege, éppen a céhszabályok egységesítésének jegyében, semmi lényegeset nem mondott a céh hatásköréről, de még a mesterremek készítésének konkrét meghatározását sem tette meg. 56 Ez pedig minden eddigi céhszabályzat legfontosabb passzusa volt. Ezeknek a hiányoknak a kiküszöbölésére készített új tervezetet a pozsonyi céh 1780-ban. Ezt a bécsi festőcéhtől kölcsönkért 1747 r es, 57 Mária Terézia által kiadott, az 1663-as céh54 OL. Liber Coeh. 154. 610. p. és Acta Gen. 7590/822. Lásd még Domonkos O., Adatok ; a miskolci festőcéh megalakulásához (1822). A Hermann Ottó Múzeum Évkönyve III. Miskolc 1963. 80—85. 55 Presov, C. Far. II. Correspondentia 1800—1827; C. Far. II. Invent. 4156. (1801—1846). 56 Budapest, Egyetemi Könyvtár, Céhlevelek LXII. 3. (1764. XII. 10.) 57 Bratislava, Mestky Archiv. Ce. 11. Färber II. Attestati 1779—1861. 126
