Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Domonkos O.: Magyarországi festőcéhek (I)

letéteményesei.

41 Talán nem tévedünk, ha lőcseiek leány céhének tekintjük e társulást, hiszen gyakori dolog volt, hogy a távolabb' élő városok mesterei a szabályzat másolatát megkaphatták a miheztartás érdekében. Liptói területről a késmárki, később a besztercebányai céh is vett fel mestereket. 2820-ban hat Liptó megyei helység (Liptószentmiklós, Rózsahegy, Német-Lipcse, Tarnóc, Szelnice és Hibbe) közös festőcéhet alakított szentmiklósi központtal, 19 mester részvételével.

42 A lőcseiek hatásköréből 1827-ben a debreceniek is kiszakítják magukat és önálló céhet alapítanak. 1790-es évektől kezdve mind a lőcsei, mind az eperjesi, sőt 1807-ben a késmárki festőcéh mesterei között is találunk debreceni mestert. Önállóságukkal nem sokat kezdhettek, hiszen a debreceni vásár évszázadok óta az egyik legfontosabb piaca volt a felvidéki vászonkereskedelemnek, ami alatt már 1737-ben is festett, nyomott és minden féle árut értettek. 1850 körül már csak tengődnek a mesterek, nem tudnak versenyezni az újabb versenytárssal, a gyáriparral és ennek termékeivel.

43 A Turóc megyeiek is egyesült céhet hoztak létre 1836-ban, mint több környező megye mesterei. Részeletesebb adatok hiányában azonban nem lehet megállapítani, hogy a lőcsei céhből váltak-e ki, vagy a bányavárosok hatásköréből vonták ki magukat. Ez utóbbi látszik valószínűnek, hiszen 1823-ban Turócszentmárton, Mosóc, Német-Próna tíz mestere tartozott hozzájuk.

44 A lőcsei főcéh utolsó hajtása volt az 1842-ben alakult szarvasi festőcéh. A város mesterei 1797-től találhatók a lőcseiek mesterkönyvében. Díszes céhlevelük maradt csak fenn, melyet a szarvasi múzeum őriz.

45 A legrégibb festőcéhközpont — Lőcse — az idők folyamán szinte félországnyi területre terjesztette ki hatáskörét, majd az időközben levált önálló céhek ismét leszűkítették vonzáskörzetét a Szepességre. A főcéh fennállása ideje alatt nyolc Önálló céh vált ki kereteiből, melyek közül kettő még tovább osztódott, így tehát összesen tíz festőcéhet tarthatunk leszármazottjának a 19. század közepén. Az eperjesiek, mint a városközi céh alapító tagjai, korán önállósították magukat (1672), mint a bécsiek „Virtel-Lade"-ja, majd pedig 1767-ben kiváltságlevelet szereztek. Vonzáskörzetükbe 46 helység 88 mestere tartozott az 1701— 1848 közötti időben.

46 Galícia területéről 1755—1803 között több bialai mestert, 1820-ban görlici, 1821 drohobici, 1837—1848 között lembergi mestereket vesz fel tagjai közé. Ha az összesítő térképet szemügyre vesszük, akkor jól látható, hogy egy sor helyen, mint pl. Kassa, Rozsnyó, Eger, Gyöngyös, Debrecen, Arad, a lőcsei és az eperjesi céh is érdekelt volt, kötelékébe vett fel onnan mestereket. 41 M. Huska, i. m. 38. 42 OL, Kancelláriai Osztály, Acta Gen. 1820. No. 2527. „Szent Miklosiensis 1. Johannes Scholtz 2. Daniel Szklenka 3. Josephus Szklenka 4. Georgius Muschkuly 5. Johannes Szarka — Rosenbergenses: 6. Georgius Pauljar 7. Ignatus Hyross 8. Antonius Hiross 9. Georgius Floch — Német Liptenses: 10. Andreas Benjats Senior 11. Andreas Sprenger 12. Josephus Banjáts 13. Andreas Sprenger Junior — Tornotrenses: 14. Mathias Vozarik 15. Georgius Vozarik — Szjelnicenses: 16. Mathias Vozarik 17. Andreas Lovich — Hibbenses: 18. Mathias Zimanyi 19. Josephus Gloss. 43 OL Kancelláriai Osztály, Liber Coeh. 154. Kiváltságok másolati kötete, 715. Lásd még Domonkos O., Adatok a debreceni kékfestőipar történetéhez. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958—1959 (Debrecen, 1960) 161—166. 44 OL Kane. Oszt. Liber Coeh. 154. 835. p. (1836. VI. 30.) lásd még a 31. jegyzetet. 45 Szarvas, Tessedik Sámuel Múzeum. 46 Presov, Tinctores, C. Far. II. Invent. 4158. Correspondentia 1654—1797 és 1800—1827; Testimonia 1675—1797; Protokol farbarskeho cechu 1801—1864. Lásd: Függelék 7. 124