Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)
Szőke B. M.: Leletmentő ásatás az ún. Teleki-laktanya udvarán
barccsal." 59 Az utóbbi kétségtelen az általunk is megtalált várfal, az előbbi pedig, ha nem valami elbontott lakóház alapfala, a feltöltés támaszfala lehetett. Erősen megkérdőjelezve feltehetjük, hogy talán a laktanya déli alapfala erre épülhetett, maga a támasztófal pedig a „téglasírok" keletkezése után. A várfalhoz belső oldalról csatlakozó „támpillérek" alapjai olyan mélyre nyúlnak le, mint a várfalé (a bulldózeres „kibontáskor" ennek sem találták meg az alját), s a hozzá futó rétegek nem törnek meg, nem mutatnak utólagos hozzáépítésre semmilyen lehetőséget. A támpillér a várfallal együtt épült, valószínű anyagtakarékosság miatt. A támpillérek ugyanis szükségtelenné tették az igen széles alapozást (az árok aljától a fal koronájáig kb. 20 méter); s azért nem építették össze őket szervesen a várfallal, hogy esetleges földcsúszáskor ne „törjön el" a fal. Ez az építési technika a középkor korábbi századaiban általánosan elterjedt a monumentális építészetben, s felelevenítése a győri ingoványos, magas talajvizű területen szinte szükségszerű volt. A várfallal kapcsolatban végül meg kell jegyeznünk, hogy a térképek egy része s a rekonstrukciók is tévesen rajzolják ezt a várfalszakaszt a Schweidel utcával párhuzamosan. 1972 őszén az alapozási munkálatok olyan stádiumba jutottak, hogy a Teleki-laktanya telkének nagy részén a várfal alapjai láthatókká váltak. Mindössze szögprizmával és mérőszalaggal egy vázlatos alaprajzot készítettem a falról, mivel a múzeum ígéretet kapott pontos mérnöki felmérésre. Ez azonban elmaradt, a falakat felrobbantották. E pontatlan mérési eszközökkel készült rajzból is kiderül azonban, hogy a fal iránya nem a Schweidel u. futásával párhuzamos (leginkább még az Uzsoki A. által készített rekonstrukcióval egyezik meg 60 ), és a támpillérek távolsága és vastagsága nem egyforma. (1. rajz) Izgalmas kérdés, vajon a feltöltésben talált, a fal építését megelőző korok emlékeinek hova lokalizálhatjuk eredeti lelőhelyét? Lovas E. Győr város régészeti katasztere 61 összeállításakor megemlékezik arról, hogy a várfalak bontásakor a falak vakolatában és a várárokban is különféle korok régiségei voltak. Egy bástya vakolatából pl. római pénzek kerültek elő annak bizonyságául, hogy olyan helyről szerezték a homokot, ahol római sírok voltak. „Ez a hely állítólag Likócs volna" — írja. Bővebben értesülünk erről Ráth Károlytól, aki szerint a győri várbástyák építésekor a bástyafalak közé és a boltívek fölé részint a Szent Vid-i pusztáról termelték ki a földet, ezáltal az a hely igen elgödrösödött, ellikacsosodott, így később a Likócs név ragadt rá. Ezt az adatot egy oklevélből meríti és megállapítja, hogy itt a „rómaiak idejében katonai* állás volt". 62 Az általunk talált római anyag összetétele településre utal, elvileg tehát elképzelhető, hogy innen került a mi várfalszakaszunk feltöltésébe is a föld. A középkori leletanyag bográcsperemei vízparti települést tételeznek fel, Győr esetében azonban ez a gyakorlati megfigyelés sajnos használhatatlan, hiszen a vízjárta területből kiemelkedő bármelyik domb ilyennek tekinthető. 63 A kö59 XJM RA 904/71, Szőke B. jelentése 1958. X. 17-én. 60 Uzsoki A., Arrabona 11. (1969) 94. o. 1. ábra. 61 Lovas E., Győr város régészeti katasztere GySz XII. 1941. 181. 62 Idézi Uzsoki A.: A győri és Győr környéki régészeti gyűjtés és kutatás története, Arrabona 7. (1965) 28—29. Az eredeti közlemény Ráth K., A bécsi kapu feletti földben talált római rézpénzekről. GyK (1858) 97. 63 A topográfiai viszonyokról 1. Uzsoki A., Győr településtörténete az őskorban, Győr várostörténeti tanulmányok (1971) 9—18. 98
