Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Környei A.: Üldözöttek ellenállása Sopron megyében (1919–21)

Bors Pált augusztus 4-i letartóztatásakor, az ügyészségre való szállítása közben verték félig agyon, olyannyira, hogy egész életére rokkant maradt.

22 Soós Józsefnek egyik fülét roncsolták szét bikacsökkel.

23 S mindezt még az ügyészségi eljárás, a „hivatalos" kínzás előtt. Mert az ügyészségen, a vallatáskor intézményesen alkalmazták a legválogatottabb kínzásokat a nyers túlerőn alapuló veréstől a legrafináltabb eljárásokig. Richly Rezső újságírónak például jóddal ecsetelték a végbelét és — az általa szerkesztett — Soproni Vörös Űjság véres köpőcsészébe áztatott példányait etették meg vele.

24 A kihallgatások módszerére számos példát idézhetnénk, azonban nem célunk a borzalmak halmozása, a rendszer lényegére néhány kiragadott példa is jól rámutat. A fehér tisztek az ügyészségi fogdába rendszeresen bejártak, ott bántalmazták az elfogottakat, vagy onnan többeket a GySEV-állomáson lévő páncélvonatba hurcoltak, akik közül néhány már nem is érte meg ügyének tárgyalását.

25 Az ügyészségi fogda hamarosan zsúfolásig megtelt a megkínzott politikai elfogottakkal, s a férőhely az újabb és újabb letartóztatások áldozatainak kellett. Ezért az ügyészség még ügyének tárgyalása előtt sok őrizetest a sopronkőhidai fegyházba vitetett. Ezeket a transzportokat a fehér karhatalom kísérte, és a hat kilométeres gyalogutat újabb kínzásokra használta fel. Egy ilyen úton kínozták halálra Kellner Sándort és Knapp Gábort, majd a félholt embereket „szökés közben" agyonlőtték.

26 Soós István így emlékszik vissza ezekre az utakra: „A soproni ügyészség fogdájában egymás hegyén-hátán voltunk összehalmozva. Sopron megyeiek, győriek, pestiek, civilek, katonák. Innen válogatták össze időnként azokat, akiket Kőhidára vittek ki. A kőhidai transzportokat úgy állították össze, ahogy meg akarták kínozni őket. Jelentéktelen, ismeretlen emberek megúszták ezeket a kálváriás utakat. Harminc-negyven, százszázhúsz embert indítottak el egyszer-egyszer, akik megverve, véresen érkeztek meg Kőhidára. A kínzók mindig tisztek. Engem kétszer is kivittek meg visszahoztak. Benn voltam abban a transzportban is, amikor Kellnert és Knappot agyonlőtték. Azután már nem cipekedtek velünk. Elevenen befalaztak a kőhidai fegyház egyes celláiba. Hónapokig egyes cellában. Nem mindenki bírta azt ki idegekkel."

27 Néhány esetben a kőhidai fegyházba behatolva a fegyház területén fejezték be a kísérő katonák a foglyok bántalmazását, mint pl. Richly Rezső és 22 Bors Pál: LFM. Ht. Magnó. 6., Bors András, uo., 2. 23 Soós István levélbeli közlése. LFM. Ht. 24 LFM. Ht. Magnó. Sashegyi Lajos, Bors András, Bayer Lipót. 25 A soproni fogház borzalmai. Az Ember (1920) IV. 25. BMU (1920) III. 28., V. 13., XI. 10. Kun J., Jajpalota. Halmi József Riport Lapja (1923) IV. 1., Svm (1919) X. 28., 29., XI. 25., (1920) V. 26., 27. (A kommunista perek vádlottainak közlése az őket ért kínzásokról, 1. később) LFM. Ht. Magnó: Bors Pál, Bors András, Berczeller Richárd, Sashegyi Lajos visszaemlékezése. Török Kálmán, Szebik Sándor közlése., Soós István, i. m. Uő. : Apámra és Kapuvárra emlékezem. I. k. Kézirat, uo. 26 GySmL:2. 8872/1919. rk., Svm (1919) IX. 5., 6., 7., Reggeli Hírek (1919) IX. 15., DH (1919) IX. 5„ BMU (1920) VI. 24., Világosság (Wien) (1920) VII. 29., XI. 24. — Kellner megöletését a transzport egyik tagja, Zsigmond Lajos mesélte el később. Ügy agyonverték, hogy a fegyház orvosa (a jelentésekkel ellentétben) nem is tudta felboncolni. Ezen az úton Zsigmond Lajost is nyomorékká verték, fél tüdejét szétroncsolták, később még az augusztusi meleg nyárban is takaróba csavarva üldögélt. FML. Ht. Magnó. 4. 27 Soós István: Apámra és Kapuvárra emlékezem. Kézirat. LFM. Ht. I. k. 65. o. 306