Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)
Környei A.: Üldözöttek ellenállása Sopron megyében (1919–21)
korábbi védencei voltak. Ezen egyesület munkájával teljessé vált a Sopron megyei munkásmozgalom feladatvállalása a fehérterror körülményei közé zuhant magyar munkásmozgalom és munkásosztály megvédésében. Véleményünk szerint a korszak munkásmozgalmának sokféle más formája és feladata között ez az egyik legfontosabb; és ebben a Sopron megyei mozgalom az élen járt. Az egész ilyen jellegű munkát a későbbiekben nemzetközi szinten összefogó Vörös Segély magyar szekciójának vezetésében és munkájában azért tudtak olyan jelentős számban és súllyal részt venni a soproniak, mert addig már kijárták ezt az iskolát, és megoldották azt a feladatot, amit a korai és hosszan tartó megyei terrorisztikus viszonyok a helyi munkásmozgalomra kényszerítettek. 117 A fentiek mellett a soproni munkásmozgalom eredményeket tudott felmutatni a kollektív védekezés, az osztály szabadságának és érdekeinek védelme terén is. Itt olyan tényekre is hivatkozhatunk, hogy a bukás utáni kaotikus viszonyok közt a város egyetlen józan ereje a szervezett munkásság volt, s hogy ezeknek a szervezeteknek a működését és a rendfenntartásban való közreműködését a polgármester is szorgalmazta. 118 Hivatkozhatunk a keresztényszocialista szakszervezetek kudarcára Sopron környékén, és hivatkozhatunk elsősorban a brennbergbányai munkásság szinte minden egyes megmozdulására. A brennbergiek 1920 tavaszáig működtetni tudták a munkástanácsot, egyéb szervezeteik élére a későbbiekben is a nekik megfelelő vezetőséget állíthatták, az egyes vezető politikusokat fenyegető letartóztatás hírére egyöntetűen abbahagyták a munkát, a szolidaritás jeléül ilyenkor megszólaltatták a bánya összes dudáit. A bánya munkásviszonyaiba a katonaság sem mert és nem tudott beleszólni, különféle meghátrálások és előrelépések sorozatán a munkásság egészen 1922-ig a bánya szuverén ura maradt. 119 Az egész megyében erősebb volt a munkásság hangja és akaratának realizálási lehetősége, mint az országban másutt, e kérdésnél azonban nem szabad figyelem nélkül hagyni a megye elcsatolásának kérdését. Vizsgálódásainkban a Sopron megyei munkásmozgalomnak csak egy kérdésére figyeltünk, a munkásság vezetői, a munkásosztály egyes tagjai, a személyek elleni terrorra és e személyek, valamint az egész osztály védekező harcaira ez ellen a terror ellen. Ezt a kérdést kiragadtuk nemcsak a korszak általános helytörténetéből, hanem a helyi munkásság osztályharcainak történetéből is. E módszer nem adott lehetőséget arra, hogy vázoljuk a korszak helytörténetének olyan fontos eseményeit, jellemzőit, mint pl. az ellenforradalmi rendszer helyi elnyomó apparátusának kiépítése, az általános gazdasági és politikai helyzet, vagy a korszak minden eseményére bélyeget nyomó nyugat-magyarországi kérdés; de nem érinthettük a fenti kérdés mellett a helyi munkásmozgalom történetének többi 117 L. a rendőrség jelentését. FL. Bp. főkap. Ein. res. 16/1924—25. 74. d. Hébeltre 1. : Friss Istvánné: H. E. Pt. K. (1964) 2. sz. 180—185. o. Hébeltet a dolgozatunkban tárgyalt korszakot követő évben, 1922-ben Andrásy Klébelsberg ellenében megválasztották Sopron o.-gy.-i követévé. Hébelfc a nemzetgyűlésen, a szocialista jogvédő irodában és a kommunista perekben mint védőügyvéd dolgozott az üldözöttek védelmében. L. erre a népbiztos per anyagát, BMŰ (1922) VII. 28. O.-gy.-i naplók 1922—26., GySmL:l. Főállamügyészség. 1/1/1920. L. a 2. sz. mellékletet. 118 Thurner beszéde i. h. : a Bánfalván összeverődött zöldkáder leszerelésére csak az SZDP-t kérhette fel. 119 Környei, i. m. Arrabona (1970). 332
