Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Környei A.: Üldözöttek ellenállása Sopron megyében (1919–21)

kérdéseit sem. Nem kívánjuk a fentiekben felvázolt képet kiegészíteni, csak jelzünk, néhány e kérdésbe vágó fontosabb témát: A soproni munkásmozgalom a vereség és az itt dúló — az országban talán legvéresebb, mindenesetre azonban a leghosszabb ideig tartó — fehérterror rémuralma ellenére nagyon erőteljes és sikereket elért harcot vívott osztályérdekei védelmében. A munkásság szervezettsége szinte változatlan maradt, és még a munkástanácsok is működtek a Kommün bukása után rövid ideig. Az osztályharc számtalan formája volt jelen ebben a küzdelemben a szervezett bérharcoktól az általános passzív ellenálláson át a fegyveres ellenállásig. A terület állami státusának általános rendezetlensége mellett ennek a mozgalomnak is nagy része volt abban, hogy a fehér rendszer területünkön évekig ingatag, ideiglenes jellegű volt, és a terület elcsatolásának kérdését is a helyi munkásosztály politikai mozgalma és állásfoglalása tette a magyar ellenforradalmi rendszer számára súlyossá és kritikussá. Megyénk munkásmozgalmának fontos új eleme és vonása ezekben az években a kommunista emigráció mozgalmának itteni hatása és az emigrációval való laza, majd szorosabb együttműködés. Ez a hatás és kapcsolat nemcsak a megyei általános politikai és osztályerőviszonyokra nyomta rá a bélyegét, hanem ezzel a soproni munkásmozgalom az egész magyar munkásság osztályharcának rendkívül fontos tényezőjévé vált. E kapcsolatok kialakítása az egész ellenforradalmi korszak munkásmozgalmának egyik megalapozója, és szorosabb összefüggésben van az általunk tárgyalt kérdéssel, amelynek kifejtésekor többször utaltunk is rá. Értékelésünk szerint az általunk tárgyalt téma még összefüggéseiből kiragadva is jelentős. A munkásmozgalom további harcainak feltételeiről volt szó, arról, hogy a szélsőséges terror viszonyai között hogyan tudja megvédeni az osztály legjobbjait a megsemmisítéstől, hogyan teremtik meg e védekező harc során azokat a terrorisztikus viszonyok között is célravezető eszközöket és módszereket, amelyeket a szervezett munkásmozgalom is használni tud majd az egész történelmi korszakban. Véleményünk szerint a Sopron megyei munkásmozgalom jól oldotta meg ezt a történelem által rá szabott feladatot, és ezzel az egész magyar és nemzetközi munkásmozgalom számára pozitív szolgálatot tett. Végül, dolgozatunkkal emléket szerettünk volna állítani a soproni munkásmozgalom mártírjainak és a szenvedéseket túlélő, a kínzóikkal szembeszegülő kommunisták hősi harcainak. Környei Attila 333