Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Környei A.: Üldözöttek ellenállása Sopron megyében (1919–21)

sérelem miatt bosszúért lihegő ember, aki mindig talált alkalmat a büntetésre, vagy csak egyszerűen a bántalmazásra, piszkálásra.

61 A vizsgálati fogság alatt bevált „utaztatásban" még kétszer volt részük a sopronkőhidai foglyoknak. 1920 tavaszán a terület Ausztriához való csatolásának előtérbe kerülésekor a kommunista rabokat Hajmáskérre vitték és csak néhány hónap múlva hozták őket vissza. Bors Andrást idézzük: „Az út három napig tartott zárt marhavagonokban. Hát az egy szörnyűséges út volt, egyik elvtársunk nem is bírta a megpróbáltatásokat, és öngyilkossági kísérletet hajtott végre, a nyakát vágta át."

62 A hajmáskéri lágerviszonyok felszabadulást, „üdülést" jelentettek az addig magáncellákba zárt kőhidaiak számára, azonban a tábor fehér tisztekből és altisztekből álló őrsége a tábor többi lakóitól elkülönítve, külön kezelte őket, pl. egészségtelen vizet itattak velük.

63 A kommunista elítéltek sorsából még egy kérdést ragadunk ki, a foglyok családjának életét. Az akkori zavaros, nehéz gazdasági helyzetben, a rossz ellátási viszonyok, az infláció közepette az elítéltek családjai nemcsak a politikai üldözésnek, zaklatásnak voltak kitéve, hanem egyszerűen, családfő nélkül maradva, a nyomor, a nélkülözés létükben fenyegette őket. Talán a politikai terrornál is jobban sújtotta a munkásosztályt anyagi helyzetének rohamos romlása, amelynek egyértelműen az ellenforradalmi rendszer volt az oka. Az intézményesen leszállított munkabérek mellett hozzájárult még ehhez az általános gazdasági anarchia. Sigray kormánybiztos kéri ugyan a munkaadókat, hogy a „közbéke érdekében" ne változtassák meg a Tanácsköztársaság alatt érvényben volt munkabéreket és a termelést ne szüntessék be, a rendeletnek azonban nem volt semmi foganatja. A munkaadók a munkabéreket természetesen leszállították, és ahol ezt nem tették, annak nem hazafias oka volt, hanem hogy a munkásság nem engedte.

64 A gazdasági anarchiával pedig a kormány meg sem próbált szembeszállni, munka helyett Friedrich csak magyarázatot adott, amelyben a Kommünt okolta.

65 A munkanélküliség újra óriásivá nőtt. A munkanélküli és főleg a letartóztatások miatt családfő nélkül maradt családok elviselhetetlen nyomorban éltek, de még a munkával rendelkezők életszínvonala is állandóan és rohamosan csökkent a pénz romlása és az ellátás elégtelensége miatt.

66 Az élelmiszerárak egyre feljebb szöknek, s az ellátás káoszát Sopron megyében növeli a csempészet is.

67 A Kommün előtti viszonyokhoz ha61 A Bors fivéreket faradi kulák nagybátyjuk fenyegette meg, hogy Bors Pálnak a Soproni Tükörben megjelent cikkéért [Egy magyar falu fotográfiája, ST (1919) III. 2., 9.] agyonvereti őket a börtönőr karhatalmista fiaival. A soproni börtönviszonyok kimerítik a kérdés negatívumait. L. 25. jegyzetet. 62 LFM. Ht. Magnó. 2. 63 Török Kálmán, Szebik Sándor, Soós Pál visszaemlékezése. LiFM. Ht. 64 Pl. Brennbergben: Svm (1919) VIII. 30., Az építőmunkások sztrájkjának sikerült az 50%-os leszállítást 25%-ra mérsékelni. Svm (1919) VIII. 31. 65 Beismeri emellett, hogy az országban csak az állami gépgyárak dolgoznak. GySmL:2. 16355/1919. rk. — Még a jól menő üzemek tulajdonosai is óvakodtak az újabb tőkebefektetéstől. Pl. Brennbergbányán emiatt, a bánya műszaki felszerelésének elhanyagolása miatt következett be a Sopron-akna összeomlása. GySmL:2. 11275/1920. polgm. (VII. 14.), Svm (1920) VI. 8., OL. Z. 298. 3. cs. 36. d. 1920., uo. 1. cs. 9. d. 1^1 1. p. 66 A Népszava és a Szakszervezeti Értesítő rendszeresen közöl összeállításokat egy munkáscsalád szükségleteiről és azok beszerzési áráról. — A letartóztatottak családjáról a legszemléletesebb forrás Judt levele. 67 GySmL:2. 8777/1920. alisp. (VI. 10.). 316