Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)
Környei A.: Üldözöttek ellenállása Sopron megyében (1919–21)
Az igazságszolgáltatás, a rendszer lényegére tapintott rá ez esetben az egyik hóhér, aki az újságíróknak azt nyilatkozta: „Mi a felsőbb osztályok védői vagyunk és állami emberek." 55 A továbbiakban kövessük útjukon a vádlottakat, most már „elítélteket" a börtönben. A soproni perekben elítélt kommunisták legnagyobb része a sopronkőhidai fegyházba került. Néhány elítélt, akit később másutt is perbe fogtak, vagy akinek ügyét katonai bíróság elé utalták 56 , kivétel csak ez alól. Az üldözés, a vizsgálati fogság és a „törvényes ügyészségi huza-vona" után az elítéltek Sopronkőhidán mindenesetre nyugodtabb, konszolidáltabb körülmények közé kerültek. Nyugodtabb, egyszerűen azért, mert sorsuk már el volt döntve, mert nem voltak közvetlenül kitéve a szélsőséges ellenforradalmárok kínzásainak, az állandó „törvényes" zaklatásnak, és mert nem kellett félniük, hogy esetleg elárulják elvtársaikat. Ez azonban börtön volt, fegyház, mégpedig az akkori Magyarország legszigorúbb büntető intézménye, ahol megkülönböztetett bánásmódban részesítették a politikai elítélteket. A politikai foglyoknak nem kellett dolgozni, a börtönélet lényegét és lélektanát tekintve azonban ez a kérdés úgy fogalmazódik meg: nem volt szabad dolgozniuk, állandó tétlenségre voltak kárhoztatva. A politikaiakat magánzárkákba, egyszemélyes cellákba zárták. így vallanak erről a szörnyűséges büntetésről a kőhidai fegyház akkori lakói : Bors András: „Testi bántalmazásban, ha nem is volt részünk, mindenesetre a fegyház levegője, és az a folytonos elzártság és az állandó magány, hát olyan nyomot hagyott bennünk. Összesen hét lépés volt az, amit a szobában tehettünk meg, úgy hogy hát ennek az emléke szintén nem a legkellemesebb emlékeim közé tartozik." — „Az akkori igen kemény tél közepette kerültem oda, és egy földszinti cellában töltöttem el a későbbi majdnem másfél esztendőt." 57 Soós István: „A fegyház megöli a testet, a lelket, felőrli az idegeket." „A sopronkőhidai fegyház Magyarország legmodernabb kínzótelepe: csak egyes cellák vannak benne." 58 — A visszaemlékezések mindegyike kitér erre a kérdésre és több szomorú esetről számol be, amelyekben a gyengébb idegzetű emberek nem bírták a magányt, megzavarodtak, letargiába zuhantak. Az így megbetegedett emberek a fegyház kórházába kerültek dr. Szilvásy Kálmán kezei közé, aki orvosi hivatását megcsúfolva gyötörte a szerencsétlen foglyokat, és akit a visszaemlékezések egyhangúan a fegyház sintérjének neveznék. 59 Az elzártság viszonyai között is voltak olyan alkalmak, elsősorban a közös séták és az istentiszteletek, ahol a foglyok fegyelmi vétséget követték el, amelyek a legszigorúbb büntetést vonták maguk után. „Az a hír tartotta magát a foglyok között, hogy a sopronkőhidai Jajpalota fegyelmijében eltöltött két nap felér öt kemény esztendővel. Az első ősz hajszálaimat én is ott kaptam." — írja Soós István. 60 Az őrök között akadt néhány durva, elvadult, vagy valamely régebbi 55 Svm (1920) X. 28. — L. Gábor Andor Horthy Mihályát. 56 Pl. Pfeiffer János volt városparancsnok vagy Méhelyi Kálmán. 57 LFM. Ht. Magnó. 2. Bors Andrásnak „könnyebb" dolga volt, mert ő a magánzárkában végezhette a fegyház könyvelését, tehát ha el is volt zárva, volt elfoglaltsága. 58 Soós I., Fegyházban történt... i. h. 10. o. 59 LFM. Ht. Magnó. Bors András, Bors Pál, Sashegyi Lajos, Szántó Zoltán, stb. Soós István közlése és id. munkái. 60 Soós I., Fegyházban történt... i. h. 11. o. 315
