Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (IV.)

szik, az emberek már kezdenek kijózanodni a hazafias frázisokból, kezdik már észrevenni a hamis jelszavakat, amelyeket e napon hirdetnek. — És ha mélyére megyünk e jelenségnek, rá kell jönnünk arra, hogy azért van ez így, mert a március tizenötödikéi ideálokat az újabb idők folyamán sokszorosan és brutálisan kiforgatták valódi és eredeti tartalmukból."

51 Valóban, mi valósult meg az 1848-ban áhított népképviseletből, az egyesülési, gyülekezési és sajtószabadságból, vagy akár az egyenlő teherviselés demokratikus jelszavából? És a Wekerle-kormány csúfos bukása után mit lehetett várni e vonatkozásokban utódjától, a Khuen-Héderváry Károly által vezetett kormánytól, amely gr. Andrássy Gyula és gr. Tisza István barátságát kereste, s amely programjának előzetes ismertetése kapcsán közölte, hogy az új általános választójogi törvény megalkotása során csupán a pluralitás elvének mellőzését akarja keresztülvinni. A budapesti rendőrfőkapitányság által készített és a belügyminiszterhez felterjesztett egyik képviselőházi gyorsírói jegyzőkönyvben ezzel összefüggésben — Buchinger Manó (SZDP) szavait idézve — a következőket olvashatjuk: „Amidőn Khuen a képviselőházban kijelentette, hogy az általános, egyenlő választójogot a pluralitás mellőzésével kívánja, Tiszának az volt a legsürgősebb dolga, hogy a főrendiháziban Khuen ellen hatalmasan és a választójog ellen gyűlölettel nekirontott. Azt a választójogot, melyet Khuen hirdetett, s amely ki nem elégíti a szociáldemokratákat, Tisza a múmiaházban sokallta és el nem fogadta. Kijelentette, hogy az ország ipari munkásságának, ennek az intelligens rétegnek megadná talán a választójogot, de tovább nem megy. Az ő béresei, munkásai, a földművesek rétege pusztuljon, nyomorogjon és vegyen vándorbotot a kezébe, mert Tisza nem látja elérkezettnek az időt, amikor Magyarország dolgozó népét jogokkal fel lehet ruházni."

52 A március 15-ével kapcsolatban tapasztalt letargikus hangulat szerencsére nem okozott törést a mozgalmi tevékenység már korábban említett élénkülésében, bár a néhány hét múlva bekövetkezett munkabeszüntetések különféle okok miatt nem jártak a kellő sikerrel. Április 11-én pl. a győri szabó kisiparosok és bedolgozóik léptek sztrájkba a rendkívül alacsonyan megállapított munkabérek, egységárak miatt. Három nap múlva azonban ismét munkába kellett lépniük, mivel a segédmunkások a szabó kisiparosságnak a két év előtti bérmozgalom alkalmával tanúsított önző magatartása miatt nem álltak a sztrájkolok oldalára. De baj volt az is, hogy a keresztényszocialista párthoz tartozó kisiparosok sztrájktörőkként a feltételek teljesítése nélkül is megkezdték újból a munkát.

53 Egy héttel később a Kohn-féle Olaj gyárban tört ki a sztrájk, melynek körülményeivel kapcsolatban ellentétes hírek keringtek a városban. A gyárvezetőség ugyanis azt állította, hogy a munkások (szám szerint 65-en) „lelketlen izgatók" agitációs tevékenysége nyomán megszegték a kollektív szerződés feltételeit. — Az igazság ezzel szemben az volt, hogy a még 1908 tavaszán megkötött kollektív szerződés idejében egészen más munkakörülmények mellett kellett a munkásoknak a termelést elvégezniük. Azóta a vállalat új gépeket vásárolt, ami gyakorlatilag annyit jelentett, hogy a régebbi helyzethez viszonyítva egy dolgozónak két ember munkáját kellett ellátnia. A sztrájkba lépő szakmunkások 4 filléres órabér javítást követeltek csupán, de a gyárvezetőség még a legcsekélyebb béremelések teljesítése elől is elzárkózott. 51 Na (1910) 12. sz. 52 MMTVD 4. k. 1. rész. 261. 53 Na (1910) 16. sz. 293