Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (IV.)

E makacs és érthetetlen magatartással kapcsolatban a Népakarat „Szemle" rovatában az alábbiakat írta: „A hiba abban volt mindig és abban van most is a győrszigeti olajgyár igazgatóságánál, hogy sohasem tudott felemelkedni a munkásoknak a lelkületéhez, hogy a munkások mindegyikében sohasem látott mást egy darab szerszámnál, sohasem volt ember a munkás, hasznothajtó munkaerő. Különösen azóta, hogy egy mérnökféle embert hozattak a gyárba, aki azonban sem a mérnökséghez, sem az olaj gyártáshoz nem ért semmit. Akinek csak abban nyilvánul meg az összes prakszisa, hogy hogyan kell az igazgatóságot a sztrájkoló munkások ellen uszítani."

54 A gyár vezetőség nem is tágított; a több mint kéthetes munkabeszüntetésnek az lett a vége, hogy a vállalat elbocsátotta kötelékéből a sztrájkoló munkásokat és új, részben a szakmában teljesen járatlan embereket vett fel helyükre. A május elsejei demonstrációra vonatkozólag, sajnos, nem áll rendelkezésre a rendőrhatósági jelentés, de ennek hiányában is megállapítható, hogy az osztálytudatos és szervezett győri munkásság méltó keretek közt ünnepelte a nemzetközi szolidaritás nagy napját. Még a polgári sajtó is „Vörös május" című rövid hírközleményében a következőket adta olvasóinak tudomására: „A győri munkásszervezetek nagy lelkesedéssel ünnepelték meg tegnap május elsejét. Szakszervezetenként csoportosulva vonultak fel a munkások a Gabona-vásártérre, hol Fellnerveisz Herman méltatta a nap jelentőségét."

55 Valóban nagyarányú demonstrációra került sor ebben az esztendőben, és a vásártéri népgyűlés után a ,,Lövölde"-kertben a késő esti órákig folytatódott a program, különféle szórakoztató műsorszámokkal tarkítva. A májusi hetek egyébként az országgyűlési választásokra (június 1—2.) való előkészületek és korteshadjáratok jegyében múltak el. A belügyminiszter még május elseje előtt körlevelet intézett az alispánokhoz és polgármesterekhez, hogy a közrend és nyugalom biztosítása érdekében jelentsék, milyen létszámú és fegyvernemhez tartozó katonai karhatalom készenlétbe helyezését tartják szükségesnek törvényhatóságuk területén. Győr megye alispánja ezzel kapcsolatban utasította a járások és községek elöljáróit, hogy az esetleg észlelhető zavargásokról azonnal tegyenek jelentést és kérjenek katonai karhatalmat azok ellen „oly mérvben és annyi ideig, . .. amely mérvben és amennyi ideig az a rend és nyugalom helyreállítása és megőrzése érdekében szükségesnek mutatkozik." Ha a karhatalom alkalmazását elmulasztják — közölte az alispán az említett utasításban — a költségek elsősorban a bírókat és jegyzőket terhelik. Végül felhívta a főszolgabírókat, hogy a már „elkövetett merényletek tetteseit és felbujtóit a legerélyesebben vonják felelősségre".

56 Ez az időszak természetesen újból igen sok lehetőséget nyújtott arra, hogy a mozgalmi tevékenység irányítói, szervezői közül többen hatósági őrizetbe, avagy legalábbis a legszigorúbb rendészeti ellenőrzés alá kerüljenek. A belpolitikai légkör feszültsége még a hírhedt Bánffy-féle választások idején sem ért el ilyen méreteket. — Annál merészebb elhatározásként lehet elkönyvelnünk 54 Na (1910) 18. sz. 55 GyH (19(10) 103. sz. 56 GySmL:l Győr vármegye alispánjának iratai. I. 2311/1910. Itt jegyzem meg, hogy Győrött az egész helyőrséget mozgósították a választás napjára. A megyeszékhelyen készenlétbe helyezett katonai karhatalmi egységeken kívül Pér, Tét és Zámoly községekben állomásoztak nagyobb alakulatok, minthogy e helyeken igen feszült légkörben folytak a választási küzdelmek. 294