Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (IV.)

osztályuralom és a fennálló társadalmi rend ellen tömörültek. Ez derül ki a gyűlések folyamán is, hiszen a tömeg a választójogra, a kormánypolitikára vonatkozó támadásokat aránylag nyugodtan hallgatja, de azonnal felzúdul, ha a kapitalisták, az ezerholdasok, a munkáselnyomó törvényeket végrehajtó hatóságok kerülnek szóba. A jelentés készítője azonban mindezekből igen téves következtetéseket vont le. Befejező mondataiban ugyanis az alábbiakat adta feletteseinek tudomására: „Nem hagyhatom itt szó nélkül, sőt egyenesen fel kell hívnom a figyelmet a munkaadók szervezkedésének kihatására a munkás szakszervezetekre, valamint, az egyedekre is. Amennyiben ez az egész vonalon fog érvényesülni, ettől idővel a munkásmozgalmak békésebb mederbe vonulása várható, és a jelenleg széttagolt társadalmi tényezők elleni támadó, a közrendet fenyegető és gyalázkodó hangot később a békésebb megértés és megegyezés politika ja. fog ja felváltani."

30 Ezek a következtetések természetesen a helyzet teljes félreismeréséről tanúskodnak, egyszerűen nem akarnak tudomást venni az osztályellentétek igazi okairól, nem is szólva arról, hogy a munkaadók szervezkedésével kapcsolatban felvetett javaslat — átfogó realizálása esetén -— csak további olajat jelentett volna az amúgyis hamu alatt lappangó tűzre. Az SZDP központja által irányított gyűléstartási akciók keretében, az év utolsó hónapjában még két alkalommal tartottak összejövetelt a győri szociáldemokraták. December 20-án Jelis János és társai vas- és fémmunkások a Pittnerféle vendéglőben tartottak gyűlést, amelynek napirendjén a munkásság gazdasági és politikai helyzetének megvitatása szerepelt. Hat nappal később Tatay Gyula helyi titkár nyitotta meg azt a kerületi pártértekezletet, amely a Nádor szálló termében zajlott le, mintegy 150 ember jelenlétében. Ugyancsak ő volt az első előadó. Beszámolójában általános képet adott az elmúlt esztendő pártmozgalmi munkájáról, beleértve a szomszédos Komárom, Veszprém és a távolabbi Esztergom megyékkel kiépített kapcsolatokat is. A második napirendi pont („'A szervezkedés és a sajtó") megtárgyalását előadóként Barsi József vállalta, majd a harmadik témáról, a rendkívüli országos kongresszus határozatáról Klárik Ferenc tartott egyórás beszédet. Valahányszor a politikai tömegsztrájkról tett említést, dörgő éljenzéstől visszhangzott a helyiség. A jelenlevők ugyanis jól ismerték ennek a budapesti rendkívüli pártgyűlésnek a határozatát, amely többek közt az alábbiakat tartalmazta: „Kimondja a pártgyűlés, hogy Magyarország szervezett proletárságának kötelessége a választójogi javaslat mai formájában való törvényerőre emelkedésének meggátlására, a képviselőházi tárgyalásnak egy alkalmas pillanatában, vagy a kül- vagy belpolitikai szempontból egyébként alkalmas és kedvező pillanatban megvalósítani a tömegsztrájkot."

31 A Győrött megtartott kerületi pártértekezlet napirendi pontjainak megvitatása során persze a jogos kritika hangjai sem maradtak el. Szóvá tették egyes felszólalók a még mindig tapasztalható közömbösséget, a központi vezetőség irányító és szervező munkáját, amely a vidéki pártmozgalmak elhanyagolásáról tanúskodik. Sürgették az ifjúmunkások organizálásának szükségességét, a nők szélesebb körű beszervezésének tervszerű végrehajtását. Általában igen, nagy aktivitás jellemezte ezt a tanácskozást, amelyről a helyi munkássajtó vezércikkében a következőket írta: 30 Uo., Főispáni iratok. I. 94/1908. 31 MMTVD 4. k. 1. rész. 159—160. 284