Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (IV.)

tendő közepén, hogy e szakegyletek „működése ellen panasz, vagy említésre méltó kifogás nem emelhető".

12 Június 15-én az SZDP helyi vezetőségének rendezésében nagyarányú népgyűlés megtartására került sor a „Lövölde" kerthelyiségében. Klárik Ferenc budapesti előadó másfél órás beszédében a gazdasági és politikai viszonyokkal foglalkozott, majd rámutatott arra, hogy milyen úton-módon akarják a munkásságot választói jogosultságától megfosztani. A jelenlevők határozati javaslatot is elfogadtak, amelynek az volt a lényege, hogy amennyiben az államhatalom az új választási törvénnyel valóban ki akarja játszani a dolgozókat, és „nem ad nekik helyet az alkotmány sáncaiban, úgy még az általános sztrájktól sem riadnak vissza."

13 Ez a népgyűlés hangulatában és arányaiban már előszelét jelentette annak a mozgalmas időszaknak, amely az esztendő második felében következett be, és amelynek eseményeivel kapcsolatban a győri rendőrkapitányság hivatalos félévi összefoglaló jelentése is támpontokat nyújt, ha az adatok nem is fedik minden esetben a való tényeket. Jellemző példa erre mindjárt a Meiler Ignác^féle olajgyári munkásság sztrájkja, amely már július legelején kirobbant, viszont a beszámolóban csak július 26-i dátummal olvashatunk róla.

14 A bérharc azzal kezdődött, hogy a vállalat 35 dolgozója memorandumot nyújtott be az igazgatóságnak, mely azonban a legridegebb visszautasításra talált. A beadvány a következő pontokat tartalmazta: 1. húszfilléres napi bér javítás, 2. másfél órás ebédidő, 3. a különórázásért másfélszeres órabér, 4. a jelenleg is érvényben levő bizalmiférfi-rendszer elismerése. A követelések mindenképpen jogosak voltak, hiszen a bérek valóban a létminimumot sem fedezték, és az árak állandó emelkedése miatt a helyzet egyre súlyosabbá vált. A gyárigazgatóság azonban nem akarta megérteni az idők szavát, az engedékenység legcsekélyebb jelét sem mutatta. Abban reménykedett, hogy a munkásság a 3 év előtti sztrájkhoz hasonlóan, ezúttal is hamarosan fel fogja adni a harcot. A Népakarat ezzel kapcsolatosan a következőket írta: „Annyi bizonyos, hogy a sztrájkoló munkások addig nem állanak munkába, amíg követeléseiket meg nem kapják. Gondolkodjanak a kegyetlen részvényes urak úgy, amint nekik tetszik, de az egy szent és bizonyos, hogy a sztrájkoló olaj gyári munkások kitartanak a győzelemig! Az olajgyári munkások elég iskolán mentek már keresztül, tehát megtanulhatták, hogy ha erősen összetartanak, akkor biztos, hogy győzelmet fognak aratni a gőgös tőke felett!"

15 E bérmozgalom kapcsán a sztrájkoló munkásság kitartásával nem is volt baj, hiszen egy hónapon keresztül nem vették fel a munkát, de a gyárvezetőség hajthatatlansága folytán végül is az elbocsátás sorsára kerültek (július 30^án), sőt egyik irányítójuk, Csákós György ellen a vállalat izgatás címén a büntetőjogi eljárást is megindíttatta.

16 Az olajgyári munkabeszüntetés több hetes ideje alatt azonban más mozgalmi események is történtek a megye székhelyén. Ismételt megbeszélések és előkészítő tárgyalások után a szűkösebb vagyoni helyzetben levő helyi kisiparosok is arra az elhatározásra jutottak, hogy nyomasztó helyzetük javítása érdekében szervezkedésbe kezdenek. Felismerték azt, hogy a rendszer keretei között nem 12 GySmL:! Győr sz. kir. város tanácsának iratai. 8272/1908. 13 Na (1908) 25. sz. 14 GySmL:l Győr sz. kir. város rendőrkapitánysági iratai. 29/1909. ki. 15 Na (1908) 28. sz. 16 GySmL:l Győr sz. kir. város tanácsának iratai. 500/1909. 277