Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Horváth I.: Horvátzsidány hiedelmei

116. Egy asszonynak olyan csörgő féléje volt. Le volt neki írva az ABC egy táblára, és az a tábla az asztalon volt. Azt a csörgőt odatette az elsőre. Akkor megkérdezte : — Mi van az édesanyámmal? — Édesanyja jól van — válaszolt a csörgő. — Kell-e érte imádkozni? — Nem. Ennek az asszonynak volt egy apáca nővére. — Kell-e érte imádkozni? — Nagyon sokat kell érte imádkozni. — A testvéremért? — Sokat kell imádkozni érte. Egy alkollam éjfélben is játszott ezzel, ezekkel e leikellel. Ki kellett neki mennie. Mintha valaki utána ment volna. Éppen éjfél volt. Az ajtó becsukódott, de senkit sem látott. Amikor lefeküdt, úgy csapkodta valaki az ajtókat és olyan légáramlatt volt a szobákban, és a konyhában, hogy az fantasztikus volt. Akkor fogta az egészet és bedobta a tűzbe. 117. Azoknak a gyerekeknek, akik nem szerettek iskolába menni, azt mondták, hogy jönnek majd értük a vasmacskák és elviszik őket az iskolába. Ezzel ijesztették a gyerekeket. 118. Ezek a vasmacskák állítólag az iskola padlásán vannak. Csak akkor jönnek elő, ha a rossz gyerekek nem akarnak iskolába menni. 119. Azzal szokták ijeszteni a gyerekeket, hogy a padláson a kémény mögött van a bakara. Azért mondták ezt, hogy ne menjenek fel a padlásra, hogy véletlenül se essen valami szerencsétlenség. 120. Amikor gyerekek voltunk, azt mondták, hogy a padláson van a bakara

34 a kémény mögött. Azért mondták, mert a padlásra jártunk körtét és diót lopni. * * * A nyugat-magyarországi ca-horvátoknál (Bezenye, Horvátzsidány, Kimle, Kópháza, Peresznye, Olmód, Und) a néphit alapmotívumai ugyanazok. Azonban Horvátország más-más területéről jöttek az új hazába, ezért a néphitben is másmás helyi jelleget hoztak magukkal. A bjele vilék a délszláv népeknél úgy jelentkeznek, mint szőke, hosszú hajú tündérek, akik hegyi barlangokban, régi várakban, vagy pedig vizek mentén laknak.

35 De nemcsak olyan jóságos tündérek, mint a horvátzsidányi néphitben, hanem kegyetlenek és bosszúállóak is tudnak lenni.

36 A bezenyei néphitben a vilák szirén formájú szép leányok, akik a Duna árterületén élnek. A fűzfákra felmászva nagyon szépen énekelnek. A legényeknek szépen hímzett ingeket küldenek. De megtiltották a legényeknek, hogy ostoraikkal pattogjanak. Később a legények nem vették figyelembe ezt az előírást, és ostorcsattogtatásaikkal elkergették a viléket.

37 A kimlei néphit szerint a vilék gonosz lények, akik a legényeket a halálba kergették, amint azt a három viláról szóló ének mondja el. 34 Bakara: hasonlít a vasorrú bábára. 35 Vö. Dömötör T., Vilák ajándéka. Filológiai közlöny 1968/3—4. sz. 345. o. 36 Vö. Dömötör T., i. m. 341. o. 37 Gregor József né sz. Sterkovits Terézia 1898. Bezenye. 197