Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Horváth I.: Horvátzsidány hiedelmei

— Szent Iván nevében elindulok. Agyonütöm, akárki az. Isten nevében. Kiment. Látta, hogy valami mozgatja a köcsögöt. Odacsapott a fejszével. A köcsög összetört, a kandúr megdöglött, mert az dugta be a fejét a köcsögbe és nem tudta kivenni és ez okozta a csörömpölést. 101. Azt tartották a régiek, hogy ha valaki meghalt, akkor addig kellett a temetőben őrködnie, amíg megint meg nem halt valaki, aki felváltotta. Azt szokták mondani, ha sokáig nem volt halott: „no ennek is sokáig kell őrködnie". VI. Egyéb jelenségek 102. Amikor egy alkalommal nagyapám legeltetett, egy másik kanász mondta neki; mert egy kicsit összevesztek: — Várj, majd csinálok neked valamit. A disznóid felmennek majd a tölgyfákra. — Ha felmennek a tölgyekre, le is jönnek onnét — válaszolta nagyapám. — De a tieid nem a tölgyekre mennek, hanem a fenyőkre. Azok még magasabbak, mint a tölgyek. Erre megijedt a társa. — Ez is tud valamit — gondolta magában. Nem mert semmit sem csinálni. Amikor ismét találkoztak monda : — Nem fogunk összeveszni, hiszen egy helyen dolgozunk. Legyünk jóba egymással. 103. Az én nagyapám Tömördről jött ide kanásznak. Amikor először hajtott ki, amikor ei kezdett tülkölni, a disznók elkezdtek futni a falun felfelé, ki a faluból. Az emberek megijedtek: — Jóska bácsi! A disznók mind elszaladnak. — Nem kell félni, majd vissza is jönnek. Szép komótosan ballagott felfelé. A disznók, amikor kiértek a faluból, viszszafordultak és a kanász előtt jöttek. Az emberek csodálkoztak, hogy micsoda ember ez a kanász, hogy így engedelmeskednek neki a disznók. Aztán nyugodtan kihajtotta a disznókat a legelőre és legeltetett. 104. Lenk bácsi a majorba volt kanász, Vince meg a faluban. Sokszor veszekedtek egymással. Lenk bácsi egy alkalommal mondta Vincének : — Vince! Ha feldühösítesz, én úgy megbabonázom a disznóidat, hogy a szederfákra fognak felmászni. Aztán nem lesznek disznóid. Mit fogsz akkor csinálni? 105. Réggen az volt a szokása a kanásznak, hogy ősszel amikor holdvilágos éjjel volt, borz vadászatra ment. Legények is mentek vele, a kanász fiának a barátai és kutyákkal szokták a borzt megfogni. A Fratrovac erdőbe mentek, és a réteknél a legények elöl mentek, aztán az álén is. Egy hatalmas kutya feküdt előttük az álén. Amikor odaérkeztek, meg se mozdult: nem volt feje. A legények azonnal a kanász mögé mentek és megmondták, hogy mit láttak. Amikor arra fellé mentek, a kutyáik is nagyon féltek és ott voltak a lábak között. A kanász csitította őket: — Hadjátok békén azt a kutyát, csak jöjjetek, csak jöjjetek. Amikor elhagyták, a legények azonnal előre futottak, mert féltek. Ha a kutya bántja őket, először a kanásznak lesz baja. Amikor felfelé mentek az álén, vissza néztek. A kutya még mindig ott volt. Amikor hazaértek mondták: — Jóska bácsi! többet nem megyünk borzra, mert nagyon megijedtünk. 194