Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Horváth I.: Horvátzsidány hiedelmei

Azt mondják, hogy most is kijönnek a kútból a barátok és a kút mellett imádkoznak. A kút szép. Kézzel is lehet vizet meríteni belőle. Kőből van kirakva, rajta pedig egy nagy malomkő van. Nem messze onnét volt a Csárda-malom. Az mind a kolostorhoz tartozott. 93. A Fratrovac erdőben barátok éltek. Akkor ha valaki, aki .ott az erdőnél a Podfratrovac dűlőben szántott tehenekkel és amikor elkezdte a szántást, azt mondta: Isten nevében, akkor a barátok hoztak neki lángost. Most meg azt mondják: — Hajsz! Vigyen el az ördög. 94. Egy ember hazajött szekérrel, és hátul a szekéren volt valaki. Azt mondta az asszony: — Mi az ördög az ott. — Ne beszélj így — mondja a férj. — Egy ez szenvedő lélek. Arra eltűnt. 95. Éjjel nem szabad forró vizet kiönteni az udvarra, mert akkor leforrázzák a szenvedő lelkeket, amelyek éjjel odajönnek. 96. Amikor sír a fa a tűzön, azt mondják, hogy a szenvedő lelkek sírnak ott. Akkor elmondtak egy miatyánkot értük, vagy: neka se Buog smiluje siromaskin dúsan porgatuoriumskin. (Irgalmazzon az Isten a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek.) 97. Egy alkalommal a legények és leányok összegyűltek és fogadták, hogy ki lesz olyan bátor és hoz a temetőből egy keresztet. Bor volt a tét. No az egyik vállalkozott, hogy ő elmegy a keresztért. Elment. Az egyik asszony hallotta, hogy mit beszéltek a legények. Amikor a legény megjött a kereszttel a szobába, az asszony pedig egy lepedőt terített magára és ablakon kopogtatott. Azok ott bent félrehúzták a függönyt, hogy megnézzék, ki az aki kopog. — Add ide a keresztemet. Mit csinálok én majd az utolsó ítélet napján kereszt nélkül? Miért vitted el? Add vissza azonnal! Ottbent nagy kavarodás támadt, kiabálás, mindenki futott, amerre tudott: az ágyakra, ágy alá, ki merre látott. A gyertyát elfújták. Az asszony meg bejött. Azok meg ki az ablakon, úgy, hogy összetörték az összes ablakot. 98. Ezek azt tartották, hogy a Juliska néni dörömböl a sparhelt mögött. Az kapart és csörömpölt. A Jóska csak aludt, Berta meg nagyon félt. Hallgatta azt a csörömpölést. Eljött és mondta: — Jézus! Kati néni, mit tegyünk? Valaki jön zörömbölni. Azt hiszem, hogy a nagymamánk. — Menj és fizes érte misét, hogy béke legyen. Elment és fizetett egy misét. A misét hamarosan el is mondták, és a dörömbölés is megszűnt. 99. Egy alkalommal egy házban az asszonyok összevesztek egy varrógépen, amit örököltek. Nálunk is voltak és itt is veszekedtek. Akkor a szekrényt valami háromszor megütötte. Mindenki megijedt. Többet nem veszekedtek azért a varrógépért. Az az asszony jelentkezett, mert nem hagytak neki békét a varrógép miatt. 100. Történt egy helyen, hogy a konyhában valami állandóan zörgött. Mi lehet az? Éjjel volt. Csak valamilyen lelkek lehetnek. Fejsze mindig volt a szobában előkészítve. — Én nem félek, — mondta a férj — bárki az, aki ott csörömpöl a tűzhelyen. Én neki megyek. Fogta a fejszét és felfohászkodott: 13 Arrabona 193