Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Horváth I.: Horvátzsidány hiedelmei

már egykicsit sok. Elment a kanászhoz, Jóska bácsihoz (Ancsics) panaszkodni.

27 Elmondta, hogy milyen ügybe keveredett. Azt mondja: — Majd én segítek. Amikor elmész udvarolni, ne menj be azonnal, hanem menj az ablak alá, és nézd meg, hogy mit csinálnak. El is ment és megnézte, hogy mit csinálnak. Látta, hogy pogácsát sütnek, és azokba a pogácsákba tesznek valamit. Jóska bácsi figyelmeztette, hogy ne vegyen az olyan pogácsából, ne egye meg, hanem tegye zsebre. Bement. Megkínálták pogácsával, de ő szabódott: — Most nem vagyok éhes, de viszek haza a zsebembe, majd otthon megeszem. Jól megrakta a zsebét a pogácsákkal. Hazament. Másnap a kanász megkérdezte: — No mi van? Elhoztad? —' Igen. Itt vannak a pogácsák! — Add csak ide! Odaadta. A kanász meg odaadta a kandisznónak. Amikor a kan megette a pogácsákat, azonnal elkezdett rohanni, neki annak a háznak, ahol a boszorkányok laktak. Az ajtót összetörte. Ök meg az ablakon ugráltak ki. Azt se tudták, hogy merre fussanak. A kanász megszelídítette a kant, úgy hogy vissza ment a csordába, oda, ahol legeltettek. A legény így szabadult meg a boszorkányoktól. 58. A boszorkányok az erdőben táncmulatságot rendeztek. Mindegyiknek meg volt a maga szeretője. Minden éjjel ezek közül egyet széttéptek. Amikor széttépték, szétszórták a csontjait mindenfelé. Azután összeszedték és összerakták ismét a testét. Ezeknek a szeretőknek ez nem tetszett, annak ellenére, hogy összerakták. Egy alkalommal az egyik szerető panaszkodott a Jóska bácsihoz (Ancsics), a kanászhoz, és elmondta, hogy mi az újság. Azt mondja neki Jóska bácsi: — Te csak menj el arra a helyre, ahová hivatalos vagy. Menj fel egy fára, annak is a tetejére. És nézd meg, hogy mit fognak ott csinálni. No, amikor azok a boszorkányok tenni fogják azt, akkor te, — amikor azokat a csontokat dobálják — egy csontot kapjál el. Amikor eljött az az idő, hogy széttépték volna őt, mivel ő nem volt ott, a szeretőjét tépték szét. Amikor a csontjait dobálták, az egyik bordát elkapta. Amikor befejezték, összeszedték. Egy borda azonban hiányzott. — Most mit csináljunk? — Bodzából csinálunk neki egy bordát. Megcsinálták. Egészséges is volt. A boszorkányok beszélgettek a felől, hogy mennyi ideig élhet így. — Addig, ameddig valaki azt nem mondja neki: Te bodzafa oldalú. Ha valaki ezt mondja neki, akkor meg fog hallni. A fiú fönn a fán spekulál: — Várj csak! Nem fogsz sokáig élni! Mindenki elment. Ő is lejött a fáról. Amikor találkozott a lánnyal, megkérdezte a lány: 27 Ancsics József híres kanász volt. Mesterségét Csepregen kezdte. Volt Tömördön is. Innét jött Horvátzsidányba. Az adatközlő, Aranyi Pál, nagyapja. 1915-ben gyilkolták meg a völcseji kötelesek. 184