Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Horváth I.: Horvátzsidány hiedelmei

— Miért nem jöttél el? — Te bodzafa oldalú! — válaszolja a legény. Azonnal meghalt. így lett vége boszorkányságának. 59. A régi időkben, ahogyan tudjuk, nagyon sok rabló volt szerte az országban. Nálunk Zsidányban a Farkas-réten tartózkodtak. Ennek a rablóbandának „Patkó-rablóbanda" volt a neve. Ezek a gazdag embereket szokták kirabolni. Amikor megtudták, hogy valahol valakinek nagy vagyona van, azt egyszerűen kirabol'ták. Akkor nem volt olyan hatalmasság, amely megtiltotta volna, hogy nem szabad rabolni, mint ahogyan ma van. A Hezijer akkor tehénpásztor volt. A pásztorok a rablókkal jó viszonyban voltak, megértették egymást. No mivel a Hezijer tehénpásztor volt, tudta, hogy hol tartják a rablók a pénzt. A rablók a pénzt egy nagy fába tartották, ahol olyan kamraféle volt csinálva. A rablók nappal elmentek, a Hezijer meg ott Farkas-réten legeltette

28 a teheneket. Egy, aki otthon maradt, az vigyázott a pénzre. A Hezijer odaszaladt ahhoz a tölgyfához és a pénzt elvette. De az őr észrevette, és odafutott, hogy elfogja. Amikor odaért a Hezijer nyúllá változott. A nyulat pedig még a kutya sem tudja utolérni, nem pedig egy ember. És elszaladt a pénzzel. Amikor a többiek hazajöttek, elmondta az őr, hogy mi az újság. Azt mondták, hogy a Hezijert agyon fogják ütni. De nem sikerült nekik, mert a rablóbandának befellegzett. Már nyomukban voltak. A Hezijer annak ellenére, hogy szegény pásztor ember volt, — mivel anynyi pénzt lopott — vett egy nagy telket, házat épített, a gyerekeinek is adott pénzt, és mindnyájan gazdagok voltak. 60. Az édesapám a faluban a papnál volt aratni. Ennek a papnak volt egy szolgálója, János volt a neve. Menjenek el répát kapálni — volt a parancs. Elmentek a mezőre, ahol a répát kellett volna kapálni". A föld végében volt egy fűz. Azt mondja a János : — Mátyás bácsi! Jöjjön ide a fűzfa alá. Azt mondja nagyapám: — Dehát kapálni kell! Ki fogja megkapálni a répát? — Ne törődjön azzal. Meg lesz kapálva! De nagyapámat nem hagyta békén a dolog. — De menjünk csak kapálni. — Maga csak legyen nyugodt! A répát meg fogják kapálni. Egész nap heverésztek. Amikor beesteledett, felkeltek és látták, hogy a répa tényleg meg van kapálva. A répa tiszta, nincs benne egy fűszál sem. Hazafelé mentek. Örült neki nagyapám, mert nem kellett kapáim, csak a hűsben heverésztek, pedig nagyon meleg volt. Haza mentek. Vacsoráztak. No, de Meszlenből senki sem ment haza, mert nagyon messze volt. Éjjel nagyapám az istálóban aludt. Arra ébredt fel, hogy valami nagyon ropog a lovak szájában. — Mi ez? Mit esznek a lovak? Nagyapám odament, hogy megnézze, hogy mit esznek a lovak, mi ropog a foguk alatt annyira. Hát látta, hogy a lovak szögeket esznek. Ügy harapták a szögeket, hogy csak úgy harsogott. Megrágták és megették az összesét. 28 A Farkas-réten a rablóbanda egészen a 20-as évekig garázdálkodott. Leghíresebb tagja a híres Fitzkó betyár. 185