Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Horváth I.: Horvátzsidány hiedelmei

9. ábra. Tülök: Ancsics József kanász tulajdona volt No, a kis Pisti elkezdett sírni, én meg teljesen izzadt voltam. Letöröltem azt az arcomról, és zöld petrezsejemnek az illatát éreztem. Mondtam: — Édesanyám! Szagolja meg a kezemet, olyan zöldpetrezsejem illata van. — Tényleg. Ja, de a Pisti nem pihent azon az éjszakán semmit. Megjött a szombat is. Nem tudott pisilni. Vasárnap sem. Már majdnem megrepedt a hasa. Édesanyám elment a Briber Ágneshez. — Ágnes! Gyere hozzánk egy pillanatra. Képzelt, a Katit a boszorkány nyomkodta. A fiú meg nem tud pisilni. — Milyen illatott éreztek? —• A kezének zöldpetrezsejem illata volt. — Gyorsan Mejovoj Edithöz, neki van zöld petrezsejme. Fogták a lapátot, mer vastag hó volt, és ellapátolták a havat, majd lesöpörték, és kikapartak egy kevés petrezsejmet, és elhozták. Főztek egy kis teát, és kis kanállal a Pisti szájához tették. Azonnal megindult a vizelete, még a vánkosból is kifolyt. Pisti meggyógyult. Én nem bánom, hogy ha mindenki azt mondja, hogy boszorkány nincsen, de én ezt megtapasztaltam. 57. Egy legény egy boszorkány leányához járt udvarolni. Ügy alakult, hogy minden nap ott kellett lennie. Már meg is unta, hogy annyit jár udvarolni; ez 183