Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Horváth I.: Horvátzsidány hiedelmei

A belülről megmondták, hogy mennyi az idő, akkor a gyerek megbetegedett. Az édesanyának tudnia kellett, hogy abban a pillanatban, milyen szag volt a szobában, amikor a gyermek elkezdett sírni. Mert akkor olyan teát kellett főzni, aminek az illatát lehetett érezni. Mondjuk, hogy petrezsejem illatot lehetett érezni, akkor petrezsejem teát kellett főzni a gyermeknek, hogy meggyógyuljon. 56. Amikor megszületett a Pistám — hétfőn született — pénteken jött egy német az ablak alá és megkérdezte: — Kafen kams tubok? (Nem vesznek dohányt?) Édesapám kiszólt: — O jo, ke ajna! (Igen, gyere be!) Vártuk a németet, de a német nem jött. Édesapám: — Hol az ördögben van, hogy nem jön azzal a dohánnyal? Elment Luckinékhoz, Buriovékhoz, Grujbarékhoz, Kelemenékhez, de sehol sem volt a dohányos ember. Ezután egy kicsit elaludtam. Egyszer csak jött: áthajolt fölém, Pista a fal mellett volt. Kék köténye volt fehér pöttyökkel. Elkapta az üstökömet és valósággal harmonikázott vele. Édesanyám hallotta, hogy nyögök. — Kati! Mi bajod van? — Jézus! Édesanyám, a boszorkány. Ha tudtam volna, odadobtam volna a vánkost az ajtó elé, és valamivé változott volna. 8. ábra. Gajc: Itt jelent meg az elátkozott ember 182