Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Horváth I.: Horvátzsidány hiedelmei

7. ábra. Pusztika: itt kopácsoltak éjjelenként az elátkozott mérnökök 51. A szomszéd Bertával elmentünk hátra a kertbe. A Plajgorkin kerítés mellett valami kaparás volt, és mi abban a kaparásban játszottunk. Azt monták, hogy a boszorkányok kaparták azt meg. Az asszonyok mondták, hogy az meg volt babonázva. Mi reggelre szörnyen megdagadtunk. Édesanyám elment megint csak az Ancsics bácsihoz. Az öreg azt mondta, hogy amikor ő majd hajtani fogja a disznókat reggel, akkor mi jöjjünk ki az utcára, és az arcunk elé mángolót tartsunk. Ez így történt. Aztán elmúlt minden. 52. Seprűvel nem volt szabad a disznót kihajtani, mert akkor vad lesz, mert a seprű boszorkány. Csak bottal volt szabad kihajtani.

26 53. A gyermekágyas asszony nem mehet ki éjjel a házból, mert akkor a boszorkánynak hatalma van felette. 54. Egy ember gyereket vitt. Amikor ahhoz a hídhoz ért, akkor valami suhogás volt, és gyereknek azonnal megfordította a fejét és a száját. Akkor azt mondták, hogy Malistrof-ba kell vinni. Amikor Malistrof-ba érkeztek azzal a gyerekkel, mondta az az illető: — Nem ez a gyerek volt a bűnös, hanem maga. Csak a gyerek volt elől, és így maga helyett a gyereket bántotta. A gyerek meggyógyult. Azt mondta, hogy megmutatja a tükörbe, de az ember azt mondta : — Nem vagyok rá kíváncsi ! Űgy is tudom, hogy ki az. 55. A gyermekágyas asszonynál sokszor előfordult, hogy valaki megzörgette az ablakot és megkérdezte: — Mennyi az idő? 181