Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Horváth I.: Horvátzsidány hiedelmei

6. ábra. Háztető, ahol összeér a két eresz: ide kell tenni keresztbe a két fadarabot. Amikor ezek elrohadnak, akkor múlik el a boszorkányok hatalma a tej felett Az volt az utolsó, de az hatalmas nagy volt, mint a disznótetű. A következő évben karácsony előtt megint jöttek. Ezeket az az asszony küldte. 48. Édesanyám egy föld mellett ment el, és egy tököt lopott. Amikor megfőzte, tele lett tetűvel. Azok küldték, akiknek ellopták a tököt. 49. Amikor kicsi voltál szép göndör hajad volt. Nagyapával elmentél misére. Szombaton szépen megmostalak, nem volt tetved. Hétfőn meg annyi volt a fejeden, nem egy, hanem nagyon sok, olyan nagyok voltak, hogy be lehetett volna fogni őket. Én fésültelek, fésültelek, de nem akartak elmenni. Még csak két éves voltál. Mit csinálunk csak ezzel a fiúval. Azt mondta édesanyám, Isten nyugosztalja, hogy egynéhányat beleteszünk egy tollba és a tűzbe dobjuk, mert máskor is ezt kellett csinálni, ha valakinek a boszorkányok tetveket küldtek. Meg is tettük. Harmadnap már nem volt egy tetű sem a fejeden. 50. Egy asszony összeveszett a másikkal a Drágába a kukoricán. Nagyon csúnyán csúfolták egymást. Éjjel megjött és nyomta. Aztán elmentek Salamonfára (Zsira) aratni. Oda is eljött utána. Egész éjjel égni kellett a lámpának, mert különben nem tudott aludni. Mondtam neki, hogy menjen el haza, mondja meg a plébános úrnak, és kérj valamit a monstranciából. Elment haza, és a plébános úr adott neki és azt mondta: — Ezt várd be egy zacskóba és akaszd a nyakadba és akkor meggyógyulsz. Ügy is lett. 26 Azzal a bottal hajtják ki a disznót, amit a kanász szent Márton előestéjén hoz. 180