Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Horváth I.: Horvátzsidány hiedelmei

41. A pajtában aludt. Amikor megjött az éjfél, akkor megfogta valami és nyomkodta. Erre, arra hemperget is. Minden éjjel megjött ez. Egyszer mégis csak elkapta, éjfél után, amikor már el kellett volna menni, és megragadta és egy leány lett. Nagyon kérte, hogy senkinek se mondja el, de azért mégis kitudódott. 42. Egy alkalommal három zsidányi asszony és egy férfi búcsúra mentek. Amikor a Csárda-malomnál jártak, amerre Kloster felé kellett menni,

25 akkor ott az olmódi erdőben nagyon nyávogtak a macskák, ott a Fratrovacnál. Az egyik asszony mondta: — Jé, hogy nyávognak ott a macskák. A macskák máris ott voltak a lábuk között. A férfinál bot volt, de nem merte megütni egyiket sem. Egészen a hídig mentek velük. Amikor átmentek a vízen, akkor elvesztek a macskák. 43. A boszorkány legtöbbször fekete macskává változik. Akinek ártani akart, annak az a macska valami bajt okozott. A boszorkányok rosszindulatúak voltak, nem olyanok, mint a bjele vilék. 44. Ha a boszorkány valakire haragudott, akkor éjjel nyomta. Nem kapott levegőt, és jól meg is verte az illetőt. 45. Ezek valahogyan veszekedhettek azzal az asszonnyal. Azok a lányok az utcán álltak, éjjel volt. Hárman vagy négyen voltak. Beszélgettek. Az az aszszony elment mellettük, a lányok meg nevettek. Nem azért, mert arról az aszszonyról beszélgettek volna. Az asszony meg azt gondolta, hogy róla beszélnek, és kinevették őt. Az egyik lány nagyon megbetegedett. Elmentek orvosért, de nem volt segítség. Azt tudták, hogy az az asszony tud megbabonázni. Érte kellett volna menni. De ki megy el érte? Mégis csak elmentek érte, és az az asszony eljött a házba, és ahhoz a leányhoz, és meg is gyógyult. Pista meg hátul volt és mondta : — Tűnj el ebből a házból, mert ezzel a kaszával azonnal levágom a fejedet. Utána is hajította. Nagyon megbetegedett, nem lehetett rajta segíteni. Nem mentek el ahhoz az asszonyhoz. Az asszony meghalt, és így senki se tudta meggyógyítani. Űgy megbabonázta, hogy nem volt sem élő, sem halott. Nagy sapkában, vastag pufajkában aludt, és mégis mindig fázott. 46. Egyszer otthon Zsidányban megtetvesedtünk. Édesapám mondta: nagyon viszked. A fejét az asztal fölött megfésülte. Azoknak a tetveknek a hátán vörös kereszt volt. Ezek küldött tetvek voltak. Megmondta ezt a pásztornak. A pásztor tett valamit, hogy ezek a testvek elmentek. Az öreg Ancsics bácsi volt a pásztor. 47. Kőszegen voltam és kölcsön adtam neki a féliteres poharat, és Szombathelyen is voltam vele és télikabátot vettünk. Amikor hazafelé mentünk, mondtam neki, hogy egyszer majd küldök neki bort. Én meg elfeletkeztem róla. Karácsony előtti napon sütöttük a mákos bájglit. Egyszer csak valami megharapot a nyakamon. Adanyúltam és egy hatalmas tetűt fogtam meg. Jézus Mária. Még kereszt is volt rajta. Honnét jött ez nekem? Ez az ember Stájerokon volt, biztosan ott szedte össze. Elmentem az első szobába, ott levetkőztem. Az ingemben annyi tetűt találtam, de annyit, hogy az borzalmas. Egy hónapig tartott. Nem lehetett kitisztítani őket. Az ing a szín alatt volt. Bármikor mentem oda, mindig voltak. Amikor pjérinékhoz elmentünk tollat fosztani, ott volt a Máre néni és édesanyám is, és éreztem, hogyan mászkál rajtam. Amikor haza jöttem megfogtam. 25 Csárda-malom: vö. Kovács, i. m. 30. o. 12* 179