Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

D. Askercz É.: Barokk pestisemlékek a Sopron környéki falvakban

13. kép. Sarród: Pestisemlék-részlet: Szt. Rozália barokkizálóan áll a kereszt alatt. A mellékalakok, a tűzvész és a marhavész elleni védszentek is egymással ellentétes és önmagukon belül is rendkívül mozgékony megformálásúak. Mozdulataikban oldottságra és hajlékonyságra törekszenek, a plasztikai megmunkálás is ezt húzza alá. — Ez az emlék voltaképpen jobban magán viseli a barokk jellegzetességeit, mint azok az alkotások, amelyek a nagy stílus virágzásának idején készültek. De tovább él ez a kompozíció a 19. században működő, és bizonyos mértékig tömegtermelést folytató, soproni kőfaragó mesterek kezén is. A környék falvaiban nagy számban találhatók olyan emlékek, amelyeket a soproni Mechle, illetve Hild kőfaragó cég készített. A század második felében neves képviselőik Mechle József és Hild Vince voltak. Azt a felépítésmódot, amely a 18. században volt általános, megőrizték. A többalakos, tehát nagyobb igényű emlékek esetében mindig híven alkalmazták a kereszt alakú kompozíciókat és a frontális felépítést. Tették ezt még abban az esetben is, amikor a szobor vagy emlékmű teljesen más témájú volt és más szerepet töltött be. Példa erre a sarródi Mária-oszlop, amelyet Élő József állíttatott (16. ábra), vagy az a Szentháromság-emlék, amely a sarródi országút mentén áll (17. ábra), továbbá egy Petőházán felállított Mária-oszlop (18. ábra). Ezek az alkotások mind a 19. század végén készültek. Jól mutatják, hogy egy-egy kompozíciós típus milyen sokáig tovább élhet, de ezen túl azt is, hogy a megrendelők ízlése mennyire kötődik az általuk megszokott és látott kompozíciós típusokhoz. S ebben látjuk a tervező-kivitelező mesterek hagyományosságát. Nemcsak a kereszt alakú kompozíciók átvételében, de a teljesen és mereven alkalmazott frontális felépítésben is megmutatkozik ez a hagyományosság, illetve hagyományőrzés. íi* 163