Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (3.)

nem fogy, hanem növekszik, annak vezetése, irányítása pedig egyre nagyobb mértékben siklik ki a kormány kezeiből. Mint minden téren, így itt is csődöt mond a feudalizmus, meglepte az aggkori gyengeség, már a végét járja!"

18 Győr megye területén a — sajnálatos — vezető szerepet ezúttal is a sokoróaljai járás ragadta magához. Gyarmat, Koroncó, Felpéc és Sokorópátka községek jártak az élen, bár a pusztai főszolgabírósághoz tartozó falvak közül is néhány érzékeny vérveszteséget szenvedett. Nem véletlen, hogy éppen azok a települések, amelyek az említett másik járás szomszédságában terülnek el (Kisbaráthegy, Nagyécshegy, Ravazd, Győrszentmárton), hiszen a rokoni kötelékek, a baráti és egyéb érdekközösségi kapcsolatok is nagy befolyást gyakoroltak az elhatározásokra. A legalacsonyabb kivándorlási arányszámokat a megyeszékhely mutatta, aminek magyarázatát abban kell keresnünk, hogy Győrött az iparosodás folytán másképpen alakultak a kereseti viszonyok, lehetőségek, és a lakosságnak csak kis hányada foglalkozott kizárólag a mezőgazdasággal. Jellemző azonban, hogy 1907-ben — az előző évi 26-tal szemben — 107 fő vette kezébe a vándorbotot, illetve távozott el a tengerentúlra, elsősorban az Egyesült Államokba, egy jobb jövő reményében.

19 Ilyen gondterhes és feszült légkörben került sor május elsejének megünneplésére, mely ezúttal különösen harcias jelszavak kíséretében („Előre a győzelemre! Éljen a nemzetközi összetartás! Éljen a világot megváltó nemzetközi szociáldemokrácia!") és impozáns keretek közt bonyolódott le. A különböző szakszervezetek — a rendőrségi jelentés szerint az összes szervezett munkások! — már a kora délutáni órákban jelzőtáblák alatt gyülekeztek a Petőfi téren. Kb. 6000-en vettek részt a menetben, mely a legnagyobb fegyelemben, szocialista dalokat énekelve vonult végig a Vásártéren, Baross úton, Kazinczy utcán és Kossuth Lajos úton át a „Lövölde" kerthelyiségébe, ahol nagy népünnepély volt. A műsor keretében a nyomdászdalárda énekelt és több szavalat hangzott el. Az ünnepi beszédet Tatai Gyula tartotta, aki fejtegetései során a nagy nap jelentőségét méltatta, és a szociáldemokrata párt programpontjait ismertette. A helyi munkáslap az évfordulóval kapcsolatban — többek között — a következőket írta: „Május elsejének és ezzel a nappal összeforrott eszméknek megünneplése sohasem volt oly fontos, mint az idén Magyarországon. Csak nemrégiben fulladt bele a 67-es álliberalizmus abba a töméntelen rondaságba, ami több évtizedes garázdálkodása alatt köréje lerakódott, és az új éra alatt hirdetett 48-&s liberalizmus, az eddigi jelek szerint ítélve szikrányival sem jobb, egészségesebb és különb a réginél, sőt igen sok tekintetben rosszabb, hamisabb és reakcionáriusabb. Emberek változtak csak, de megmaradt a régi rendszer. A korcsmáros változott, de azért a régi fanyar lőrét méri."

20 A következő hetekben különösen a vendéglők, kávéházak alkalmazottainak, a győri pincéreknek köreiben volt élénk mozgolódás észlelhető. Május 7-én a Nádor szálló nagytermében tartottak nyilvános gyűlést, amelyen kimondották a szociális alapon álló pincérszövetség megalakítását. Néhány nappal később a szakszervezeti bizottság memorandumot nyújtott át az érdekelt tulajdonosoknak, amelynek bevezetőjében az alábbiakat rögzítette: 18 MMTVD 3. k. 556. 19 Lengyel A., Adatok a Győr megyei kivándorlási mozgalom történetéhez. (1890— 1910.) Századok. 1969. 4. sz. 725. 20 Na (1907) 17. sz. 2G* 403