Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (3.)

„A sok félrevezetés és rosszakaratú híresztelések arra késztettek bennünket, hogy a helyi pincérszakszervezetet megalakítsuk, hogy ebből a sok szennyel megtelt szakmából a nem belevalót és a rajtunk jogtalanul élősködő ármádiát végre-valahára teljesen kiirtsuk. Hisz emberek vagyunk és főnökeink jól tudják, mi fáj a pincérnek. A főnökök is jobb szemmel fogják nézni, ha pincér és nem ügynök által közvetített kontár dolgozik üzleteikben."

21 A beadvány a továbbiakban a követeléseket részletezte, amelyek jogosságuk mellett reálisak és szerények voltak. A kávéházi pincérsegédekkel kapcsolatban pl. a következőket tartalmazta a memorandum: 1. fizetés étkezés nélkül heti 17 korona, étkezéssel heti 10 korona, mely a hét utolsó napján, szombaton fizetendő, 2. minden héten egy teljes szabadnap biztosítandó, mely az alkalmazottakra nem kötelező, de a főnökre igen, 3. ha az üzleti forgalom megkívánja, a szabadnapost kisegítővel lehet helyettesíteni, de ennek fizetése a főnököt terheli, 4. a hetibérből egyéb, mint a kötelező betegsegélyző, nem vonható le, 5. minden egyes üzletben (mind kávéház, mind szálloda és étteremben) a bizalmiférfi-rendszer felállítása elismerendő, kik úgy a főnökök, mint az alkalmazottak érdekeit pártatlanul és igazságosan képviselik. A válaszadásra a szakszervezeti bizottság május 25-ig adott terminust, de mivel már a beadást követő napokban tiltakozás és merev ellenállás volt tapasztalható a tulajdonosok, főnökök részéről, május 17-én a Royal szálló 8 pincére sztrájkba lépett, majd 20-án a szakmához tartozó összes beszervezett alkalmazottak beszüntették a munkát. A város tanácsához intézett rendőrségi jelentés ezzel kapcsolatban ismét a falazás módszerét választotta, amikor félévi tájékoztatójában az alábbiakat írta: „Május 20-án a szakmabeli szervezett munkások a kávéházat (ti. a Royalt) bojkottálni akarták, melyben a rendőrség őket megakadályozta, ugyanebből kifolyólag f. év május 25. és 26-án bojkottálták este a Váradi Ármin tulajdonát képező kávéházat is, de itt a rendőrségnek közbelépésére okot nem szolgáltattak."

22 A helyzet ugyanis az volt, hogy az érintett tulajdonosok testületileg megjelentek a rendőrkapitányságon és bejelentették, hogy azokat a pincéreket, akik kiléptek, illetve sztrájkolnak, nem fogják többé Győrött alkalmazni. A nyilatkozat alapján a rendőrhatóság viszont értesítette a sztrájkolókat, hogy 24 órán belül hagyják el a várost, mert különben kitoloncoltat ja őket. Az egykorú dokumentumok és feljegyzések nem tesznek említést arról, hogy a felszólításnak hányan tettek eleget. Június 9-én mindenesetre még változatlanul tartott a sztrájk, hiszen a helyi munkáslap ismételten közölte a felhívást: „Pincérek, kerüljék Győrt!" A háromhetes munkabeszüntetés végül is azzal fejeződött be, hogy a vendéglősök, kávésok, szállodások — még Váradi Ármin is — teljesítették az alkalmazottak követeléseit, ahogyan azt sokan mások, mint pl. Keller Gábor, Aczél Miksa, Biringer Károly, Kerstinger Frigyes, Horváth István és Sulyok István tulajdonosok memorandum nélkül is megtették. A már korábban említett I. félévi összefoglaló jelentésében Angyal Armand főkapitány — a pincérsztrájk eseményeinek felsorolása után — azzal fejezte be tájékoztatóját, hogy „egyéb munkásmozgalom nem fordult elő". E megjegyzés helyesbítéseként kell említést tenni arról, hogy május 26-án a „Lövölde" kerthelyiségében a szociáldemokrata párt győri szervezete népgyűlést tartott. 21 Na (1907) 21. sz. 22 GySmL:l Győr sz. kir. város tanácsának iratai. 7825/1907. 404