Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Vörös K.: Győr művelődése a dualizmus korában

senyteremnek és kiállítóhelyiségnek egyaránt otthont nyújtani képes kultúrpalota létesítésének gondolata anélkül azonban, hogy végül is bekerülne a város akár közelebbi, akár távlati fejlesztési terveibe. Az ilyennemű igények kielégítésére fordítható anyagi erejét a város akkorra már elsősorban színházának végleges és reprezentatív fedél alá juttatására kívánja fordítani.

19 Tévedés lenne azonban azt hinnünk, hogy már a 60-as évek végének tudományos-kulturális törekvései és a köréjük csoportosult értelmiségiek nem igyekeztek tömegbázisuknak még egy monográfia lehetséges olvasó- vagy egy-egy hangverseny-, esetleg tárlatlátogató közönségének, vagy legfeljebb egy dalárda tagságának körén túlmenő kiszélesítésére is. Első és legnagyobb múltú képviselője e törekvésnek a még 1836-ban alapított, de 48 után újra csak 1854-ben feléledni engedett Győri Olvasó Egylet. Az Egyletnek 1856-ban már 178 tagja, 1870-ben már szép és kényelmes, 5 társalgó- és olvasóteremből és egy könyvtárteremből álló helyisége van: könyvtári állománya 4852 mű, 6000 kötetben. Főleg szépirodalomból áll, de a „komoly" tudományos is képviseltetnek benne, így elsősorban a történelem és a filozófia. Az Egyletnek 16 politikai, 6 szépirodalmi és 2 szaklap, 4 humoros lap és 2 havi füzet jár rendszeresen; 6 német nyelvű politikai lap kivételével mind magyarok. A tagság száma ekkor is 170—180 fő (benne jelentős számú a földbirtokos és a gazda, összesen 69, soraikat többek között 23 hivatalnok, 18 ügyvéd, 13 kereskedő, 4 orvos fogja kiegészíteni), kik évi 12 forint tagdíjat fizetnek. Az Egylet korszakunkon végig fennáll, elsősorban — és egyre inkább — a város hagyományos polgárságának társasköreként.

20 10. Már az abszolutizmus bomlásának idején megindulnak más irányú, az egyre inkább a jómódú polgárságra építve szerveződő Olvasóegylettel ellentétben szélesebb körű népművelési kísérletek is. Ha a levéltárak, mint a városi adminisztráció szerves részei ebben az irányban kötve voltak is, a bencés tanárok már korán megkísérlik a múzeumi gyűjtés népművelési értékesítését, egyúttal a nép a leletbejelentések szempontjából döntő fontosságú érdeklődésének felkeltése érdekében is. Rómer már 1860-ban, a győri mezőgazdasági találkozó és juhkiállítás alkalmából bemutatja a Győrött összegyűlt vidékieknek a múzeumot (melynek javára különben az akkor Győrött hangversenyező Reményi Ede, Rómer régi barátja is átad 75 forintot). Méry 1864-től azután országos vásárok alkalmával már rendszeresen megnyitja a múzeumot: a beírások szerint 1864-ben még csak 329, de 1871-ben már 1042 a látogatók száma; 1870. május 19—20-án kétnapi nyitvatartás alatt állítólag több ezer ember fordul meg itt. Ez később rendszerré is válik: a századfordulóra az ekkor már szakszerűen felállított anyaggal szépen berendezett múzeumi helyiségeket tavasztól őszig vasárnaponként délután 2 és 4 óra között megnyitják az érdeklődőknek, sőt — mint már említők — elkészült a múzeum szakszerű katalógusa is.

21 Ezzel egyidőben, de más oldalról (az első győri szabadkőműves szervezkedések kezdeményezésére) megjelennek a népművelés más formái is. 1870-ben megalakul a Győri Ismeretterjesztő Egylet mintegy 200 pártoló taggal. Elnöke a városi közművelődés még a reformkorból ismert alakja, Kovács Pál orvos 18 Petz L., i. m. és Lengyel A., A győri zeneoktatás száz éve 1862—1962. Győr, 1962. 19 HÉ 1889:4. sz. (pm. jel.) A kiállításokra: Lyka K., Győri séták. Üj Idők 1903. 577 —578. 1., valamint a HÉ 1904:12., 1906:12., 1910:12. számokban megjelent polgármesteri jelentések. A jubileumi kiállításra: HÉ 1911:24. sz. 20 Fehér I., i. m. 252—253. 1. 21 Ld. Lovas E., a 12. sz. jegyzetben idézett cikkét. 378