Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
Vörös K.: Győr művelődése a dualizmus korában
Jellemző azonban, hogy mindezek a változások nem érintik a mindenkori győri zeneegylet és a város által közösen fenntartott zeneiskola látogatottságát, ami ismét csak a zenére irányuló mélyebb társadalmi igényt mutatja. A 70-es évek elején a városban már mintegy 20 zenetanár működik: elsősorban éneket és zongorát tanítanak 150—170 főnyi, főleg női tanítványi gárdájuknak. Ezek mellett azonban egyre erősödik az olcsóbb s demokratikusabb szervezett zenetanítás igénye. A Zeneegylet védnöksége és irányítása alatt megszervezett Zeneiskolában a 900-as évek elején már 5—6 tanár 30—40 növendéket is oktat elsősorban zongorára és főleg hegedűre (egyes évfolyamokban azonban a hallgatók száma eléri a 100-at is), ám különleges tehetség korunkban közülük nem fog kinőni. 18 9. Zenei életével ellentétben Győr képzőművészeti életének története korszakunk vonatkozásában ugyancsak megírásra vár. Csupán néhány adatot tudunk idézni, ezeknek tanúságtétele szerint azonban Győrben önálló képzőművészeti élet korszakunkban nem fejlődött ki. A fővárosok és a művészeti főiskolák viszonylagos közelsége eleve elszívta a még az innen induló tehetségeket is (mint pl. még az 50-es években Liezen-Mayert), ugyanakkor a közönség képzőművészeti alkotásokra már magasabb szinten irányuló igényét a budapesti vagy a bécsi műkereskedelem teljesen kielégítette. A győri képzőművészeti tárlatokról és kiállításokról szóló adatok még rendszeres feltárásra várnak. A város maga mindenesetre alapító tagja az ugyancsak az abszolutizmus lazulásakor létrejövő Képzőművészeti Társulatnak, mely 1887-ben Győrött is tart szokásos módon képeladással és képsorsolással egybekötött képkiállítást. 1902-ben Laszberg gróf főispántól és Ruschek Antaltól, a város katolicizmusának szervezésében igen tevékeny városi plébánostól kiinduló, tehát helyi kezdeményezésre szerveznek képzőművészeti kiállítást: ezen 212 kép és 10 szobor kerül bemutatásra. A négy hétig nyitva tartó kiállítást az év tavaszán Széchenyi püspök nyitja meg és nagy a sikere. 1903-ban megismétlik (ám ekkor már a győri magánszemélyek birtokában levő anyagból), ez alkalomból a Kultuszminisztérium is átenged 7, állami tulajdonban levő képet a városnak. A 238 kiállított képet — javarészt régi olaszokat és hollandokat, de már kortárs magyar festők műveit is — a megyeháza dísztermében mutatják be; az utcán a járdára festett, irányt mutató nyilak „Nézzük meg a műtárlatot!" felirattal csábítják és irányítják a közönséget. A kiállítás maga élénk műgyűjtői tevékenységről tanúskodik: nemcsak egyházi személyek (mint a püspök vagy Mladoniczky kanonok), földbirtokosok (mint Szemere Leó), de győri polgárok, értelmiségiek birtokában is szép gyűjtemények vannak. Köztük a legnagyobb Petz Lajosé, a kórházalapító főorvosé és nagy zenebaráté. Mihalkovics Tivadar közjegyzőnek (a győri szabadkőműves páholy nagymesterének) Orlai Petrich Somának a Mihalkovics család tagjairól készült egész sorozat olajfestménye van birtokában. Jelentős még Bánóczy doktornak vagy dr. Mayer Lajosnak gyűjteménye: utóbbinak birtokában egy Munkácsy-kép is van: Leány a palackkal. A kortársi hazai piktúrát Vaszary, (a különben győri születésű) Benes, Űjváry, Horovitz, Nemes Eliz képei képviselik; közülük néhányat igen megdicsér az értő budapesti kritikus is. 1907ben azután a Nemzeti Szalon is Győrben rendezi 28. vidéki tárlatát, melyen 8 festő állít ki: a megnyitót most is a püspök tartja, mintegy jeleként az egyház a kultúra e Győrben legfrissebben fellendülő ága iránti érdeklődésének, s igényének iránya meghatározására. Jellemzően a gazdaságit követő társadalmi átalakulásra és az ezzel járó új kulturális igényekre, ezekben az években vetődik fel a városban a más városok példájára múzeumnak, könyvtárnak, hangver377
