Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
Vörös K.: Győr művelődése a dualizmus korában
A társulat — valójában inkább szűk körű baráti csoportosulása értelmiségivé vált nemeseknek és a nemesi életforma egyes elemeit átvevő polgároknak — soraiban azonban csak kevés valódi győri városi polgárral, kezdettől országos szervezésre is törekszik. 1864-től az egyes vármegyék monográfiájának megírását kezdeményezik, melyre részletes tervet dolgoznak ki, sőt már megkezdik az egyes megyék feldolgozóinak összegyűjtését is. Addig is, míg ezek elkészülnének, a társulat megkezdi tagjai jórészt középkori okleveles gyűjtésének kiadását is a Hazai Okmánytárban: ennek 1868-ig 4 kötetét jelentetik meg. A társulatnak a feudális elemektől befolyásoltnak érzett Akadémiát a tudomány szakszerű, polgárias művelőiből alakítandó országos történelmi társulattal paralizálni kívánó kezdeményei azonban már megrekednek: Ráthnak a Magyar Történelmi Társulat tényleges megalakulásánál bábáskodó budapesti barátai (elsősorban Thaly), a győriek ellenkezése ellenére is, a társulatot széles alapon szervezett, szinte parttalan bázisú társasággá alakítják. Ez azután a győriek bizonyos háttérbe szorulását eredményezi, ami Ráth halálával az országos igényű történészszervezkedés győri kísérletének is végül teljes elsorvadásához vezet. Utolsó maradandó emléke a társulat szervező működésének a helyi tudományos erők a polgári társadalom modern igényeinek szolgálatában 1874-ben összeállított legnagyobb igényű vállalkozása marad: az első, és a Borovszky-féle millenáris monográfiáig a legigényesebb, Fehér Ipoly-féle, „Győr megye és város egyetemes leírása", mely a társulatnak a helyi monográfiák írására kidolgozott és a Századokban közzé is tett irányelvei alapján készült. Ha a kezdeményezés itt már nem is a humán tudományok embereinek, hanem a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1874. évi győri nagygyűlésének részéről indult is ki (és kivitelezésében jelentős részük volt a bencés rend éppen természettudományosan alaposan képzett, a polgári tudományosságnak nagyon is színvonalán álló helyi tagjainak, a Győrből induló és egyetemi katedrájáról 1878-ban ismét Győrbe visszavonuló Jedlik Ányos kollégáinak), a munka — jellemzően humán és természettudományos műveltség a társadalom szempontjából is az igényeknek megfelelő egységére — a megye és a város leírásánál egyaránt kiterjeszkedik a természeti, társadalmi, gazdasági és történeti viszonyok bemutatására. Így mintegy felmérésévé is válik a fejlődés rendelkezésére álló összes lehetséges helyi tényezőknek: a benne közreműködő szerzői gárda színvonalára is jellemzően semmivel sem alacsonyabb színvonalú szintézisként annál, amelyikkel két év múlva, az 1876. évi budapesti vándorgyűlést a fővárosiak fogják megtisztelni. 15 Jellemző azonban, hogy a 70-es évek második felétől kezdődően — talán a polgárságban bekövetkező nemzedékváltásnak, s a kulturális érdeklődés a gazdasági fejlődés hatására is végbement átalakulásának vagy éppen csökkenésének következményeképpen — Győrben a hasonló tudományos-kulturális szervező tevékenység lehetőségei már megszűnnek. 1881-ben, a gazdasági válság némi enyhülésével a város kulturális életének szervezésében már a reformkor óta fáradhatatlan Kovács Pál, egy másik orvostársával, Karika Antallal együtt helyi írói és művészi kör létesítésére tesz kísérletet. A törekvés azonban a még mindig nehéz helyzetben levő városban nem talál visszhangra. A már Kovács halála után, 1889-ben újból megkísérelt szervezés során határozottan megfogal15 Nagy I., A Dunántúli Történetkedvelők. Emlékkönyv, a. M. Tört. Társ. negyedszázados fennállásának... alkalmára. Bp., 1892.; az újabb gazdag tudománytörténeti irodalomból: Mann M., Ráth Károly. Sz 1965. 836—860. 1.; Glatz F., A Magyar Történelmi Társulat megalakulásának története. Sz 1967. (233—267. 1.; Ua., Kísérlet történeti folyóirat létrehozására 1965-ben. Sz 1966. 1278—1299.1. 374
