Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Vörös K.: Győr művelődése a dualizmus korában

Hazai viszonylatban azonban kezdettől fogva rendkívül jelentős Győr tudományos-történeti igényű kutatásokhoz felhasználható könyvtári állománya is, ha az anyag túlnyomó része elsősorban egy házias igények szempontjából van is összeállítva. 1874-ben a szeminárium, a püspökség, a bencés és a karmelita rendház, és az ugyancsak katolikus színezetű jogakadémia rendelkezik nagyobb könyvtárral: együttesen kb. 38 000 kötettel. 1908-ra a közkönyvtári állomány Győrben 96 000 kötetre növekszik : olyan szám, mellyel Pozsony, Szeged és Kolozsvár után Győr a negyedik helyen áll Magyarország thj. városai között, és a rendezett tanácsú városok közül is csak Esztergom és Nagyszeben előzik meg: ebből 57 000 kötet az egyházi és világi oktatási intézmények, 5800 pedig egyéb, nem oktatási feladatú egyházi intézmények birtokában van (a megszűnt jogakadémia könyvtára Pozsonyba került). E már csak részben fejlődő, összetételében továbbra is hagyományosan humán, és jórészt most is teológiai profilú könyvtári állomány mellett (melynek gyakorlati jelentősége éppen ezért csökkenőben van, és mely kezd megindulni a holt anyaggá válás útján), azonban a századfordulótól új elemként tűnik fel a Győr városi közkönyvtár 27 000 kötete; e könyvtár ismertetésére még később visszatérünk.

14 7. A városnak régészeti, levéltári és könyvtári, sajátlagosan tehát történeti forrásanyag vonatkozásában ilyetén gazdagsága nyilván jelentékeny mozgatóereje annak, hogy már korszakunk elején innen induljon ki az az országos szervezkedés, mely a Dunántúli Történetkedvelők Társasága cím alatt elsőnek igyekszik a polgári Magyarországon sajátlagosan regionális tudományos-társadalmi szervezkedés létrehozására. A szervezkedés elindítója Ráth Károly, győri kisnemesi evangélikus papok és gabonakereskedők leszármazottja, volt 48-as honvédfőhadnagy, ki szerény magánvagyonára támaszkodva az 50-es években kiterjedt történeti kutatómunkába, levéltári anyaggyűjtésbe és ennek nyomán igen széles körű publikációs tevékenységbe kezd. Nemcsak a helyi és általában az észak-dunántúli történetkedvelőkkel kerül így kapcsolatba, hanem a fővárosiakkal és ezek révén az ország más, távolabbi részein élő történészekkel is: az 50-es évek végén az Akadémia levelező tagjává választják. Tudományos munkásságában — nyilvánvalóan nem függetlenül a városi környezettől és a városi családi hagyományoktól — jelentős szerep jut a helyi céhtörténetnek, céhszabályok publikálásának —, de nagy erővel munkálkodik a nemzeti-rendi függetlenségi hagyományok feltárásán is: ő adja ki először magyar nyelven (1860—61 nagy nemzeti felbuzdulásában, mikor Győr megye őt választja meg levéltárnokává) Rákóczi emlékiratait is. Ráth tevékenysége szempontunkból különösen jelentős azért, mert Győrt, ha rövid időre is, de egy országos igényű és sokoldalúan kezdeményező tudományos szervezkedés központjává teszi. Ráth már az 50-es évek végén kapcsolatba kerül Rómer Flórissal és rajta keresztül Simor János püspökkel, a későbbi hercegprímással. Az ő pártfogása alatt adják 'ki 1861—68-ban a Győri Történelmi és Régészeti Füzetek egyenként több füzetből álló 4 kötetét: ez a kor első hazai, kifejezetten regionális igényű tudományos folyóirata. A füzetek, melyek az egész országból toborozzák szerzőgárdáikat, tovább szélesítik Ráth személyi kapcsolatainak körét, ugyanakkor fórumául szolgálnak azoknak a tudományos törekvéseknek is, melyeket a dunántúli történetkedvelők 1863-ban formálisan is megalakult, bár hivatalosan soha el nem ismert, 1868-ig, Ráth váratlan haláláig fennállott társulata képviselt. 14 Fehér L, i. m. 240—241. 1.; MVStÉ 144. sz. t. 373