Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
Vörös K.: Győr művelődése a dualizmus korában
kereskedelmiben kiképzett hivatalnokok kellenek, az ezen aluli kategória viszont egyre inkább már csak a bolti eladó, akinél a főnök tehernek érzi a hosszasabb taníttatást, és így inkább gyorsan segéddé szabadíttatja fel a tanoncot. így míg a kereskedőtanonc-iskola első évfolyamában 30—40, addig a harmadikban már csak 6—7 tanulót találunk, s a hiányzásokat erősen befolyásolja az üzletek esti csúcsforgalma, mikorra minden inast vissza kell tartani. A fa- és fémipari szakiskola különösen tevékeny ipari száktanfolyamok szervezésében. Már megnyitása után csakhamar átveszi a főreál régi iparosképzési feladatait. 1907—8-ban már továbbképző: szerelő, kazánfűtő, dinamógép-kezelő, stabil gőzgépkezelő, lokomotív- és cséplőgépkezelő, valamint faipari és fémipari gyakorlati kurzusokat tart iparossegédek számára, 1908 nyarán pedig az elemi és az iparosiskolák tanítóinak számára is. Ugyanebben az 1908-as évben még női ruhaszabászati tanfolyamot is indítanak. A tanfolyamok hallgatóinak összlétszáma 1907—8-ra eléri a 340-et, bár a fiatal iparossegédek előszeretettel hagyják félbe tanulmányaikat. 10 5. 1907—8-ra ilyen módon közép- és szakiskoláit tekintve (a különböző szaktanfolyamokat még ide nem is számítva), mintegy 2200 diákjával Győr Magyarországnak kb. 10. iskolavárosa: népességszáma szerint 15. helyéhez képest ez magas fokú középiskolai (és iskoláinak és iskolán kívüli tanfolyamainak profilját tekintve már igen modern igényeknek megfelelő) beiskolázottságot mutat. Ismét kiemelve annak jelentőségét, amit e számon belül a leányközépiskolák vagy legalábbis a szaktanfolyamok látogatói között a nőknek az urbanizációs folyamat mélységére utaló, figyelemre méltó nagy arányszáma jelent. Persze mindezek az eredmények nem a semmiből nőnek ki: az élénk és eredményes továbbtanulási igényt a városban már kezdettől fogva szépen fejlett és a modern urbanizációval együtt fejlődő elemi iskolai hálózat munkája alapozza meg. 1870-ben a város összesen 20 035 (mintegy 2200 hat éven aluli lakosát leszámítva kb. 17 900) lakosából 11 597-en tudtak írni-olvasni: 64%. A kor viszonyai között már ez is kedvező arány, de a városfejlődés ennél többet követel — és eredményez is. 1887-ben Győrben 4341, ebből 3328 12 éven aluli tanköteles gyermek található: számukra ekkor már 20 népiskola működik 54 tanteremmel, melyekhez 7 faiskola, 6 iskolai kert és 10 tornatér tartozik. Az iskolákból 2 állami, 2 megyei, 8 pedig a római katolikus, 3 az evangélikus, 3 a református és 2 az izraelita felekezetek kezén van. A tanítók száma összesen 66, de közülük már csak kettőnek nincs képesítése, és mindössze 62 gyermek nem látogatja rendszeresen az iskolát. A gyermekek mindegyikének van iskolakönyve. 1900-ra így azután a győri férfiaknak 81,8, s a nőknek 74,8 %-a tud írni és olvasni: Győr ezzel Magyarország thj. városai közül Sopron után a második, de a rendezett tanácsú városokat beszámítva is a hatodik helyen áll: e kedvező arányát csak Révfalu és Győrsziget bekebelezése fogja 1905 után némileg lerontani. Győrben a századfordulóra 15 népiskola van, ami az iskolák egyfajta egészséges koncentrálódását mutatja, főleg a tantermek számának emelkedésén mérhetőleg. E 15 népiskolában ui. összesen 60 tanterem fogadja be a tanulókat: s mivel az ekkor 6—11 éves korú 4975 győri gyermekből 4723, a 2262 12—14 évesből azonban már csak 845 jár iskolába, egy-egy tanteremre ilyen módon 10 HÉ 1889:4. sz. (pm. jel.); MVStÉ 136., 133. sz. t., — valamint Kam. jel. 1893:198., 1894:154. 1. (alsófokú szakoktatás kezdeteire); 1903:44. 1. (szaktanfolyamok látogatottságára); 1904:44., 53. 1. (az iparitanuló-képzés növekvő, a kereskedelmi képzés csökkenő színvonaláról és ennek okairól). 370
