Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
Rákóczi K.: Rómer Flóris hadbírósági pere
törvényszéki ítéletek ellen — néhány egészen rendkívüli esettől eltekintve — fellebbezési joga az elítéltnek nem volt. Rómer felett — pozsonyi illetősége miatt — a pozsonyi katonai törvényszék ítélkezett, melynek összetétele a hadbíró, az elnök és az ülnökök, rendfokozatonként: két-két sorkatona, őrvezető, tizedes, őrmester, hadnagy és százados. A pert a Selmecbányái állomásbiztos indította el 1849. aug. 27-i feljelentésével, ezt az összevont kihallgatás, a bizonyítékok beszerzése és tanúk vallomása követte. A hadbíró nov. 23-án a következő vádiratot terjesztette elő: Rómer (Rómay) Ferencet, aki pozsonyi, magyarországi születésű, 34 éves, katolikus, a Benedek Rend tagja, a helybéli királyi akadémián a természettudományok professzora, ez év aug. 27-én Zólyomban elfogták 18 és vizsgálatra beszállították. A megkezdett hadbírósági vizsgálat szerint a következő vádak szólnak ellene : 1. Múlt év nov. 9-én, miután a magyar mozgalom, — az okt. 3-i legfelsőbb kiáltvány 19 kihirdetése és tudomásul vétele után — már a fegyveres zendülés jellegét vette fel, az illető ténylegesen elhagyta a Rendet és beállt a forradalmárok utászcsapatába közlegénynek. Habár e lépését csupán a világi élethez való vonzódása, a kollégák és elöljárókkal való meghasonlása, és a számára oly gyűlölt Rend valamely módon történő elhagyása miatt, végül egy civil tanári állás elnyerése reményében tette meg, ezen indítékok enyhítés szempontjából mégsem érdemelnek figyelmet, mivel a legmagasabb személyekkel 20 való összeköttetése révén törvényes úton ezt elérni nem tudta volna. — Másrészt pedig e lépésének végtelen morális hatása volt, mivel viselkedésével szabadabb gondolkodásmódnak nyitott teret, és híre az egész ifjúság körében rendkívül kedveltté tette. Nyilvánvaló is, milyen vonzerőt fejtett ki a meggondolatlan és később felizgatott ifjúság körében az a tény, hogy professzoruk a szerzetes-tanár kényelmes sorsát felcserélte a közkatona veszélyekkel és fáradságokkal teli életével. 2. De Rómer még tovább ment: a Pressburger Zeitung 116. sz-ban megjelent felhívásában, 21 melyet Dr. Rómay, azelőtt a természettudományok profeszszora, a II. század őrmestere néven írt alá, volt tanítványait arra szólította fel, hogy lépjenek be az utászkarba, és ezzel még fokozta a fent vázolt veszélyes példát. 3. A fent nevezett egyén egész idő alatt a forradalmároknál szolgált, utol18 Megoszlanak a vélemények: Hampel J., i. m. 406—407. o. szerint Árva megyében fogták el, ezt mondja Szinyei J., is i. m. 1114. o. Kumlik E., A szabadságharc pozsonyi vértanúi. Bp.—Pozsony. 1905. 119. oldalon olvasható, hogy elfogatása Pozsonyban történt Vetsera városkapitány áruló közreműködésével. Ez az állítás elfogadhatatlan, mert Vetsera Bernát városkapitány és tanácsos — a Rómer család közeli rokona — a pozsonyi polgárőrség élén maga is részt vett a szabadságharcban, ahol őrnagyi rangot is elért. A szerző későbbi művében (i. m.) maga is helyesbíti korábbi állítását: Árva megyébe menekült, elfogatása esetleg Pozsony és Komárom között Felsőrév külső határában történt. A debreceni csata után — 1849. aug. 2. — Rómer valóban Árva megye felé vette útját, ahol rokonai és jóbarátai éltek, akiket leveleiben több ízben is említ. Lásd Arrabona, 1968. 10. sz. 148., 11. sz. 147. o. stb. 19 Schönbrunnban, okt. 3-án kelt felhívás szövegét lásd Gracza Gy., i. m. II. 290— 291. o. 20 József főherceg nevelője volt. 21 Pressburger Zeitung, 1849. nov. 24., magyar nyelven közlik: Kumlik E., i. m. 49—50. o., Banner J., Rómer Ferenc Flóris. Arrabona, 1959. 1. sz. 9—-10. o. 21 Arrabona 321
