Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Darkó J.: Adalékok Rábapatona X–XIII. századi történetéhez

a szó a század végére elveszti a vezető réteg tagjait jelölő szerepét, és felveszi a későbbi még sok évszázadon át használatos értelmét.

35 A borsmonostori 1225-ös privilégium magnumban szereplő jobbágyok mindeddig fizették a szabaddénárokat, őbennük tehát joggal láthatunk lesüllyedő szabadokat. Az említett heiligenkreuzi hiteles oklevelekben azonban nem szerepel együtt ez a két kifejezés. Az 1217-es oklevélben olvashatjuk a jobbágyokat és az 1222-es oklevélben a szabaddénárokat. Azonban a jobagiók csak a kamarahaszon alól mentesültek. — 1222-ben pedig nem ők, hanem az odatelepített harminc mansio mentesül a szabaddénárok fizetése alól. Az ezután keletkezett hamisítványok az apátság egész népére ki akarták terjeszteni a szabaddénároktól való mentességet, melytől e korban a beregi egyezmény mentesíti többek között az egyház népeit. A heiligenkreuzi és a borsmonostori hamisítványok egymással szorosan összefüggenek.

36 Céljuk volt, hogy az apátság önkényesen kiterjesztett jogait igazolják. Ugyanakkor, amit a borsmonostori apátság saját földjein elért, azt szerette volna a heiligenkreuzi apátság is elérni a besenyő földeken, valamint az általa telepített harminc mansio esetében, majd később az egész népére vonatkozóan. Ezáltal a mosoni vár körüli gyepűmunkálatoktól kívánt volna mentesülni. Ebből következik az, hogy a besenyő földön élők — kivéve a harminc újonnan odatelepített mansiót — nem mentesültek a szabaddénárok fizetésétől. így a királyi hatalommal való kapcsolatuk részben fennmaradt. Végül a várbirtokok rendezése folytán, a királyi hatalom erősítése érdekében IV. Béla 1256-ban nyilvánvalóan nem erősítette meg a hamisítványokat, sőt néhány várföldet vissza is vett. Miként az 1203-as és 1208-as oklevélben olvashatjuk a birtok várbirtok volt és a mosoni várhoz tartozott. így tehát a föld várbirtok mivoltából következik az, hogy az oklevelekben olvasható megfogalmazás (terram ... possedebant ; egyszer incolebant) szerint a szó későbbi értelmében a besenyők sohasem bírhatták ezeket a földeket, hanem — társadalmi helyzetüket tekintve — mint a királynak adózó szabadok laktak itt. Társadalomtörténeti szempontból még egy érdekes, besenyőkkel kapcsolatos oklevéllel rendelkezünk Győr-Sopron megye területéről, melyet az árpási besenyők sérelmeinek orvoslására állíttatott ki Gyula nádor 1222-ben, az Aranybulla évében. Ebben olvashatjuk, hogy régi szabadságuk megsértője a bírói eljárás tanúsága szerint Mika jobagio volt. A bírói eljárással kapcsolatban a nádor szerzett rangjuk fejében két ló után évi 6 dénár fizetésére kötelezte közülük azokat, akik nem tudtak hadba vonulni. Ugyanakkor a nádor kivette őket saját comesük bíráskodása alól és meghagyta, hogy az udvarbírónak kötelessége évenként többször meglátogatni őket és elbírálni azokat az ügyeket, amelyeket előadnak.

37 Az oklevélből nyilvánvalóan kitűnik, hogy az árpási be35 Györffy Gy., Die Rolle des buyruq in der alttürkischen Gesellschaft Acta Orientalia 1960. 174., ahol erről a következőket írja: „In der frühmittelalterlichen ungarischen Gesellschaft tritt der Nachkomme des nomadischen Vasallen unter dem Namen jobbágy (1111: ioubagio) auf, welchem im lateinischen Wortgebrauch ,miles' entspricht; im 11—12. Jahrhundert wurden die Hochadeligen so genannt, die des Gefolge des Herrschers bildeten, zugleich auch die ,milites', die an den Hochadeligen und den Hohenpriestern unterstanden. Das Wort war in der zweiten Hälfte des 13. Jahrhunderts im Wert gesunken und nahm die Bedeutung 'Hörige; Leibeigene' an." 36 Weis, 1. t. 75., Wenzel, ÁUO 1. t. 270., Szentpétery, Regesta 1. t. 594., mely szerint hamis és ott Id. a további irodalmat. Kniezsa I., 1937. 330. Szentpétery, 1916. 94., a hamisításokat 1225. és 1270. közé teszi. 37 Fejér, 3/1. t. 362—4., Kniezsa I., 1937. 331. 263