Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Darkó J.: Adalékok Rábapatona X–XIII. századi történetéhez

senyők katonai szolgálatot teljesítettek. Az oklevél pedig a katonáskodó besenyők régi szabadságukat védelmező, egyúttal a kor viszonyai között kiváltságszerző törekvéseinek ebben az esetben megvalósult tanúbizonysága. A nyugat-magyarországi besenyőkre utaló, megvizsgált forrásaink oklevelek voltak. Az oklevelek jellegéből következően belőlük elsősorban csak a bennük rögzített jogi aktusra és annak mellékkörülményeire lehet következtetni s csak másodsorban a benne szereplő egyéb, az oklevél lényegét tekintve mellékes dolgokra. Az árpási besenyők 1222-es oklevelét kivéve ezekből az oklevelekből csak a besenyő földek egy részének XIII. század eleji történetét ismerhetjük meg. Ugyanezekből az oklevelekből még megtudjuk azt is, hogy a birtok eladományozásának időpontjában és az azt követő időszakban ezen a területen élt lakosságot jobagióknak nevezték, akik a birtok eladományozása után továbbra is fizették a királynak járó szabaddénárokat. Az elnevezés és a szabaddénárok fizetése együttesen arra utal, hogy a XIII. század elején a besenyő földeken lesüllyedő szabadok laktak. Ugyanakkor az árpási besenyők oklevele arról ad tudomást, hogy a besenyők egy részének sikerült egy kiváltságlevéllel megvédenie régi szabadságát, mely bizonyos értelemben ekkor már felemelkedést jelentett, mivel ebben az időben a korábban hasonló társadalmi helyzetű besenyők nagy többségét a lesüllyedő szabadok között kell keresnünk. Darkó Jenő