Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
Darkó J.: Adalékok Rábapatona X–XIII. századi történetéhez
A jobagio szónak a XII. századi előfordulásait Szilágyi L. sorakoztatta fel. Akkor megállapította, hogy „a jobagio szó ... első feltűnésétől, 1111-től kezdve az egész századon keresztül, sőt azon túl is általában bizonyos alárendelt társadalmi osztályt jelöl, mely a királyi várak, vagy valamely egyházi földesúr joghatósága alatt állott. Azonban a jobagio szónak a XII. század vége felé volt egy különös jelentése is, amennyiben a királyi kancellária néhány évtizeden keresztül ... a jobagiones szót (principes és primates-szel egyenlő értékben s úgy látszik az idejét múlt optimates, maiores és prooeres pótlására) a király legelső szolgáinak, az ország főurainak jelölésére is használta. 31 Ennek ellenére végső soron alárendelt társadalmi réteg nevének tartja". 32 Ugyanakkor a XIII. század első évtizedeiben még mindig előkelő és fontos szerepet viseltek a jobagiók. „Jelenlétüknek és belegyezésüknek említése éppen olyan szokásos adománynál vagy ítélkezésnél, mint a mágnásoké vagy a pincepseké. Béla ifjabb király magyar és szlavón jobbágyai tanácsát kéri ki. Ök követik a királyt utazásain, ők esküsznek vele a konkordátum számba menő beregi egyezségre; famíliájuk, tehát állandó lakóhelyük van Budán; őket küldi ki a külföldi hadjárat vezéreinek az uralkodó; az Aranybulla szerint ellenállási joguk van, tehát ellenőrzik cselekményeinek jogszerűségét is. Ha közelebbről megnézzük ezeket a jobbágyokat, az Aranybullából megtudjuk, hogy honor, tehát méltóság van a kezükben, másutt azonosítják őket a főpapokkal és az ispánokkal s amikor név szerint megemlítik őket, nincs olyan udvari tisztviselő, kire a név ne illenék: jobbágy a nádor, az udvarispán, a kancellár, a vajda, a melléktartományok bánjai, a tárnokmester (vagy kamarás), a lovászmester, mégpedig nemcsak a király, hanem a királyné és az ifjabb király udvari méltóságai is, valamint az összes comesek. Különösen jelentősek azok az oklevelek, amelyekben a jobagiones kifejezés mellett szinonimaként mások is szerepelnek, ezek között éppen úgy olvassuk az archaikus magnates és principes szavakat, mint a XII. század során ugyancsak főméltóságot jelentő nobües-t, vagy a XIII. században feltűnő barones-t. A szó divatja alkalmasint nem élte túl II. Endrét. Tartalmát illetően nemcsak egy volt nádor, vagy az egyik nemes fivére szerepel a jobagiones között, hanem egyes esetekben a személyes függés emlékeként a főpapokat is ideértik. 33 Annak ellenére tehát, hogy a XII— XIII. század fordulóján a jobagio szóval a társadalom vezető rétegének a tagjait nevezik, mégis a kifejezés látszólag válogatás nélküli használata eredeti jelentésére utal, mely szerint a jobbágy „társadalmilag megfelelt a ,vazallus'-nak ; a jobbágyság kifejezés pedig a ,feudalizmus' történetileg kialakult magyar" nevének. 34 Csakis ebből a szempontból lehet megérteni, hogy ugyanabban az időben az ország legrangosabb emberei éppen úgy jobbágyai voltak a királynak, ahogyan a régebben katonáskodó, ekkor már lesüllyedő szabad elemek jobbágyai voltak földesuruknak. A XIII. században pedig szemtanúi lehetünk annak, hogy 31 Szilágyi L., Az Anonymus kérdés revíziója Századok 1938. 19. 3? Bónis, Hűbériség 126. 33 Uo. 126—8. Az ott olvasható példák bőségéből csak az 1222-es Aranybullában megtalálható előfordulásokat emeljük ki: 10. §, 13. §, 30. §, 31. §. — „Rogérius már nem használja a kifejezést." Ugyanakkor egy 1258-ból való oklevélben olvashatjuk, hogy „Jakab bakonybéli apát és konventje jobbágyainak meghallgatásával néhány noszlopi szolgáját nemes jobbágyai sorába emeli. ... populus ecclesie de villa Nustup pro quodam fidelitatis titulo pari consensu fratrum et iobagio num nostrorum ex priori condicione eximimus, tarn ipsos, quam eorum successore in ordinem et numerum nobilium ibagionum ecclesie nostre statuendo." PRT 8. t. 296. 34 Györffy Gy., Tanulmányok a magyar állam eredetéről Bp. 1959. 29. 262
