Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Darkó J.: Adalékok Rábapatona X–XIII. századi történetéhez

pen foglalhatjuk össze. Az első adomány, melyet magyar királytól kapott a monostor, az a 3000 zuan só, amelyet III. Béla adományozott. Ezt követően 1203ban Imre király az egykor besenyőktől bírt és a mosonyi várhoz tartozó prédiumot adja tartozékaival. A királyi adománylevél a prédium határleírását tartalmazza még.

21 Imre király és Endre herceg közötti küzdelmek és Imre halála után trónra kerülő II. Endre erősíti meg uralkodásának harmadik évében az apátságot ugyanannak a prédiumnak és a 3000 zuan só birtokában.

22 Az apátság magyarországi prédiumát 1210-ben III. Ince pápa oklevele is említi.

23 1217-ben II. Endre még keresztes hadjárata előtt újból megerősíti a korábbi adományokat. Elrendeli továbbá, hogy az adományozott földet az apátság tetszése szerint használhatja; a király az apátságnak az ország határain teljes vámmentességet, a barátoknak és jobagioinak a kamarahaszon alól mentességet biztosít, leginthovi curiájuknak és többi felsorolt falvaiknak pedig teljes adómentességet ad.

24 1222ben, az Aranybulla évében II. Endre hivatkozva a Leguentou birtokra vonatkozóan korábban adott adománylevélre az 1217-es oklevél adta kiváltságok alapján odatelepített harminc mansiora nézve a szabaddénárok, a nehezék, vám és egyéb fizetség alól mentességet ad, de meghagyja, hogy azt az egész pensiot az elengedett condicioból az apát hasznára gyűjtsék be, valamint az apát mosonyi házainak, curiájának és pincéjének a vámszedők és más behajtók által való zaklatását tiltja meg.

25 1256-ban IV. Béla, a tatárjárás által megzavart várbirtokok ügyének rendezése alkalmából, az apátságtól néhány várföldet visszavesz ; ugyanakkor meghagyja a monostort a Saar folyó mellett fekvő Királyudvarnak (Curia regis) és a besenyők földje felének, melyet Legventovnak neveznek, birtokában s a királyudvari föld határait írja le, mely leírás szóról szóra megegyezik az 1203-as, valamint az 1208-as oklevelek határleírásával.

26 A szóbanforgó prédium tehát azonos a legéntói curia regisszel. Szabó I. kutatásai szerint ez a prédium sem lehetett nagyobb 30 mansiot magában foglaló gazdasági, települési egységnél.

27 Határainak megműveléséhez a szükségesnél kevesebb lakossal rendelkezett. Az 1217-es oklevél alapján ezért is telepít az apátság telepeseket erre a területre. Az 1222-es, heiligenkreuzi oklevélben, mint említettük, harminc mansiot mentett fel II. Endre a szabaddénárok fizetése alól. Akik ezeket a szabaddénárokat fizették, azokat I. László és Kálmán korában libereknek, szabadoknak nevezték. Hadi szolgálatuk megváltásául rótta ki rájuk ezt az adót a király, melyet 21 Weis, Johann Nepumuk, Urkunden der Cistercitens Stifftes Heiligenkreuz im Wiener Wald Wien, 1856. 1. t. 35. (továbbiakban: Weis) — Szentpétery I., Regesta regum stirpis Arpadianae critico-diplomatico Bp. 1923—30. 1. t. 206. (továbbiakban: Szentpétery, Regesta) Kniezsa I., 1937. 328., Györffy Gy., 1942. 404. 22 Weis 1. t. 38., Szentpétery, Regesta 1. t. 233., Kniezsa L, 1937. 328., Györffy Gy., 1942. 404. Wenzel G., Árpádkori új okmánytár I—XII. Pest, 1860—74. 1. t. 97. (továbbiakban: Wenzel, ÁUO). 23 Weis, 1. t. 42., Kniezsa L, 1937. 329. 24 Weis, 1. t. 50., Szentpétery I., Regesta 1. t. 332., Kniezsa I., 1937. 330., Györffy Gy., 1942. 404. 25 Weis, 1. t. 63., Szentpétery L, Regesta 1. t. 385., Wenzel, ÁUO 1. t 183., Kniezsa I., 1937. 330., Györffy Gy., 1942. 405. 26 Weis, 1. t. 132., Szentpétery L, Regesta 1. t. 1093., Kniezsa I., 1937. 328., Györffy Gy., 1942. 405. 27 Szabó I., Prédium Agrártörténeti Szemle 1963. 42. „Miklós ispán pedig 1231-ben Mihal nevű prédiumán 30 mansio libertinorumról rendelkezett" — prédium nagyságra vonatkozóan ld. még uo. 40, 41. Szempontunkból érdekes még uo. 25., ahol említést tesz a százdi apátság „hungari" és „biseni" embereiről! 260