Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
Darkó J.: Adalékok Rábapatona X–XIII. századi történetéhez
ki-ki párthíveit adományokkal törekedett megtartani. Ekkor eddig soha nem látott birtokadományozásoknak lehetünk tanúi. A birtokadományozások maguk után vonták az okleveles gyakorlat kibővülését. Egyrészt adományokról, másrészt a bírt javak megőrzésére irányuló törekvésekről, harmadrészt pedig az ugyancsak ekkor fellépő számos oklevélhamisításról értesítenek bennünket a kor oklevelei. 18 Nem véletlen tehát az, hogy a nyugat-magyarországi besenyőkre vonatkozó adatokat éppen az ebből a korból való oklevelek tartalmazzák. Azonban ez már az Aranybullát közvetlenül megelőző korszak. Ugyanakkor a besenyők megtelepedésének ideje a fejedelmek és I. (Szent) István király uralkodásának kora. A két időpontot azonban azok az évszázadok választják el egymástól, melyek folyamán lezajlott mindaz a társadalomtörténeti, politikai változás, mely egyrészt magában foglalja azoknak az eseményeknek az összességét, amit egy szóval államalapításnak nevezünk, másrészt pedig ugyanennek az időszaknak a végén már szemtanúi lehetünk annak, hogy az új államaparátus élén álló király hatalmát alátámasztó királyi birtokok hogyan csappannak meg a jelentős adományozások révén akkor, amikor a társadalom egészének szerkezetében is jelentős átalakulást figyelhetünk meg. Társadalomtörténeti szempontból egymástól lényegesen különböző, de egymással mégis szorosan összefüggő társadalmi állapot jellemzi az egyik és a másik kort. A két kor között végbement társadalmi fejlődés éppen úgy utolérte és magával is ragadta a Nyugat-Magyarországon megtelepedett besenyőket is, mint az ország egész lakosságát! Ezt támogatja Győr ff y Gy. következő megállapítása: „Abból pedig, hogy Besenyő nevű helyeink egykori lakosságának társadalmi különállására nincs adatunk — az egy csanádmegyei Nagybesenyő kivételével —, arra következtethetünk, hogy a magyarságba való beilleszkedésük egészen korai időben ment végbe úgy, hogy a magyar társadalom kialakulásában már a magyarsággal egyenlő szerepben vettek részt s elmagyarosodásuk megelőzte a besenyő kiváltságszerzés korát". 19 Mindenek előtt különbséget kell tehát tennünk az ide vonatkozó források problémája és az ún. besenyő kérdés között. A források oklevelek, melyek abból a célból készültek, hogy az adományozás tényét a későbbiekben igazolják. Tartalmuk így keletkezésük időpontjának állapotát rögzíti. Az oklevelek zömmel az Aranybulla kiadásával lezáruló korból valók, amikor II. Endre uralkodása alatt feudális anarchiának vagyunk tanúi. Ugyanakkor az egyház megnövekedett befolyását tanúsítja az, hogy „az Aranybullát néhány évvel később (1231) meg kell újítani s ebben az ellenállás jogának szankcióját már egyházi átokkal helyettesítették". Majd pedig az országot sújtó interdiktumot követően a király pápai feloldozást kért. „A pápai legátus, Jakab prenestei püspök először a beregi erdőben megkötött konkordátumban (1233) biztosította a klérus anyagi előjogait..." és többek között a papság adómentességét. 20 Az itt röviden vázolt törekvések, küzdelmek között keletkeztek a besenyőkre vonatkozó adatokat is tartalmazó, heiligenkreuzi oklevelek, melyek alapján az apátság magyarországi birtokainak XIII. század eleji történetét a következőkép18 Szentpétery I., Magyar oklevéltan Bp. 1930. 79. 19 Györffy Gy., Besenyők és Magyarok Bp. 1942. (továbbiakban: Györffy Gy., 1942.) 433. 20 Bonis Gy., Egyházjogi és egyházi bíráskodás az árpádkori Magyarországon Vigília 1971. 8. sz. 522. — Az egyház helyzetéről ld. még: Csizmadia A., A magyar állam és egyházak jogi kapcsolatainak kialakulása és gyakorlata a Horthy-korszakban Bp. 1966. 40. 17* 259-
