Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Darkó J.: Adalékok Rábapatona X–XIII. századi történetéhez

ADALÉKOK RÁBAPATONA XI—XIII. SZÁZADI TÖRTÉNETÉHEZ A néprajzi kutatások sajátos területére vezet bennünket a kutató, amikor olyan, ma is élő hagyományt közöl, mely a község történetére utal.

1 Azonban az ilyen jellegű néprajzi munka azért, hogy eredményes legyen, feltétlenül megköveteli a történeti ellenőrzést. Igazolható-e történetileg az, amiről a falubeliek beszélnek? Egyáltalán hogyan és mennyit őrzött meg a népi emlékezés a rendelkezésünkre álló forrásadatok alapján rekonstruálható múltból? Vagy éppen a történeti hagyomány élő formája nem súrolja-e a népköltészet műfaját? Vagy pedig mindez csupán csak merő anakronizmus? Vázlatosan ezek a kérdések, kételyek merülnek fel önkéntelenül is, amikor majdnem egy ezredévvel korábbi idő emlékére találunk a népi emlékezés kincsesházában. Azonban ezekre a kérdésekre csakis az együttes néprajzi és történeti kutatások adhatják meg a választ. Ahogyan a néprajzkutató munkájának a határait a feledés vonja meg, ugyanúgy a történész kezét a források elégtelensége köti meg. így a kérdés egészének feldolgozására a jelen keretek között nem vállalkozunk, hanem csak bizonyos kérdésekkel szeretnénk foglalkozni, éspedig a község keletkezésének, vagyis a falu megtelepedésének kérdésével, valamint a falu XI—

XIII. századi történetével kapcsolatba hozható besenyő kérdéssel. 1. A falu megtelepedése A középkori magyar falvak létrejötte a magyarság megtelepedésével függött össze. A megtelepedés folyamatát egységes folyamatnak kell felfognunk. Betetőzője a honfoglalásnak. A nép számára helyhezkötődést, egyúttal gazdasági, társadalmi változást hozott. A honfoglalással kialakult társadalmi és politikai helyzetben a hatalom megragadása, az új állam igazgatási apparátusának megszervezése, s annak egészen új alapokra: a királyi feudumra és a keresztény egyház ideológiájára helyezése együttesen jelenti az államalapítás művét. Vagyis ami a társadalom vezető csoportjának szemszögéből az államalapítás műve volt, az a nép, a tömegek szempontjából a megtelepedés volt. A megtelepedés sajátos mechanizmussal, sajátos rendben zajlott le. Az újonnan megszállt vidéken a korábbi, a megszokott termelési viszonyok csak lassan idomultak az új körülményekhez. A régebbi, a kelet-európai sztyeppvidékről hozott termelési viszonyokból következett, hogy a téli — nyári szálláshelyeket évenként, az évszaknak meg1 Ld. még Dobosi I., Tarcal története a szóhagyományokban. Bp. 1971. 255