Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Darkó J.: Adalékok Rábapatona X–XIII. századi történetéhez

felelően váltogatták a honfoglalók. Ennek a kettős szállásrendnek az új hazában való fenntartása bizonyítja, „ . .. hogy a magyarországi feudalizmus szervesen nőtt ki a korábbi nomád feudális intézményekből — nomád feudalizmuson értve a legelő- és szállástulajdonon alapuló termelési viszonyokat, amelyekben a legelőket és szállásokat birtokló uralkodó osztály, a „bőség", katonai kíséretével a „jobbágysággal" a függésben levő félszabadokat és a szolgáló „ínséget" rendszeres terményadózásra és természetbeni szolgálatra kényszeríti."

2 Ahogyan a szoros, continuus kapcsolat a honfoglalás utáni és előtti társadalom egészében fellelhető, ugyanúgy az új szállásterületen levő szálláshelyek is hasonlóak voltak az etelköziekkel és levédiaiakkal. Vagyis a honfoglalás után a honfoglalók egy ideig továbbra is nomadizáltak. Azonban az egész nép nem egységesen nomadizált, hanem a honfoglalók társadalmán belül társadalmi helyzetnek megfelelően kétféleképpen. Mongol, kazár és bolgár példákkal illusztrálva a X. századi magyar főemberek évenkénti téli — nyári szállásváltását a helynevek alapján Györffy Gy. mutatta ki. Valamivel korábban pedig Szabó I. tette bizonyossá, hogy a honfoglaló magyarság köznépi tömegei is nomadizáltak. Míg a főemberek egyegy nagyobb folyó mentén, addig a köznépi tömegek a főfolyóra merőlegesen végezték az évi kétszeri ide-oda vándorlást.

3 A szélesebb, alsó néptömegeknek ez a mozgása annál is inkább elképzelhető, mivel ismerjük azt, hogy „ ... BelsőÁzsiában a természeti viszonyok kényszere alatt az egész nép hosszabb vándorútra kelt."

4 Erre vonatkozóan számos példát olvashatunk a Mongolok Titkos Történetében.

5 így pedig most már magunk elé tudjuk idézni a kor „nomád" társadalmának gazdasági rendjét és az abból következő szálláshelyváltó mechanizmust, mely fontos szerepet játszott középkori településtörténetünkben. Jelen esetben kettős helynév-előfordulás alapján gondolunk egykori téli, illetve nyári szálláshelyre. Tudjuk azonban azt, hogy a helynevek elég szűk köréről tehetjük ezt fel. Györffy Gy. szerint bizonyos helynevek „ ... mint pl. a nyár fanévből képzett Nyárád, vagy a köves jelzőből képzett Kövesd helynévpár nem vonható be ilyen vizsgálatokba. Ugyancsak nem alkalmasak — erre az országszerte található törzsi helynevek, mint Tarján és Várkony". Azonban mindenképpen jogos szerinte „ ... a X—

XI. században élt birtokos főemberek, mint pl. Szalók, Nana nevének kettős előfordulásában téli és nyári szállást keresni".

6 Az általunk vizsgálat alá vett Patona helynév sem fanévből, vagy jelzőből képzett név, sem törzsnév, azaz nem olyan név, mely általánosan, mindenhol megtalálható. Tulajdonképpen a név ritkasága és a nevet viselő két falunak egymáshoz viszonylag közeli fekvése együttesen késztetett bennünket arra, hogy a két falu középkori történetét összekapcsoljuk és egy volt téli — nyári szállásra gondoljunk. A miénknél szerencsésebb helyzetben a helynév etimológiai magyarázata közelebb vinne feltevésünk igazolásához. Ugyanis megbízható nyelvészeti magyarázattal ebben az esetben nem rendelkezünk. Legfeljebb olyan helynevek magyarázatait hozhatjuk fel, melyek hasonlítanak a Patona névhez, de azzal meg nem egyeznek. A felhozható párhuzamokat vagy szlávból, 2 Györffy Gy., A honfoglaló magyarok települési rendjéről. Archaeológiai Értesítő 1970. 2. sz. 238.1. (továbbiakban: Györffy Gy., Arch. Ért. 1970.) 3 Szabó 1., A falurendszer kialakulása Magyarországon X—

XV. század. Bp. 1966. 14—35.1., Id. még Györffy Gy., Arch. Ért. 1970. 192. 4 Uo. 194. 5 Ligeti L., A mongolok titkos története. Bp. 1962. 12. 20. 6 Györffy Gy., Arch. Ért. 1970. 192. 256