Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Lackovits E.: a rábapatonaiak eredethagyománya

Általános vélemény nemcsak a faluban, hanem a környéken is, hogy a legbicskásabbak a patonaiak, s azért ilyenek, mert besenyők. — Nagy bicskások, vótak, a bicska pörgött minden vasárnap, mulaccság nem mút e' aníkű.

47 — Az a hírneve fönnáll mindig a falunak, hogy bicskás patonaiak.

48 A besenyőktől visszamaradt emléknek nevezik az ún. „látófát".

49 Az ellenség kikémlelésére szolgált, lehetett „egyesfa" (magánosan álló, kiemelkedő fa), azaz természetes leshely, de mesterséges alkotmány is, a határ legkiemelkedőbb részén. Az egyik adatközlő szerint: „Most a fecskendőházná van az a fogas fa, olyan vót a látófa." (A tűzoltóraktár előtt fogakkal ellátott gerenda.) 60 év körüli adatközlőim még látták ezt a fát, s amint mondották, nemcsak a besenyőknek, hanem még később is ez szolgált a környék kikémlelésére. „A Beszteri dombon vót felállítva egy látófa, onnan figyetík az ellensíget. Egy hosszi fenyő vót, asztán ki vót fúrva, fogak vótak beletíve, arra foment, asztán figyet."

50 A besenyő betelepedés időpontjának meghatározása változó. Ebben az esetben nem is lehetséges a csoportosítás, hisz ahány ember, annyiféle datálás. Vannak, akik olvasmányélmény, vagy az iskolában tanultak hatására a tatárjárás utánra, esetleg az 1200-as évekre teszik a betelepedést. Pontosan meghatározni azonban nem tudják. Egyeseknél 100 és 1000 közötti időpontok szerepelnek. Mások szerint „rígen vót az", „valamikor". De még ez a meghatározás sem olvad fel az időtlenségben. Vannak, akik az uralkodó nevével határozzák meg a betelepedés idejét. Pl. „az Árpád-kori királok alatt vót" vagy „a Habsburgiak alatt". A hagyomány valóságos voltának igazolásaképpen az öregeket hívják tanúkul. Tőlük hallották amit elmondanak, a nagyapjuktól, az apjuktól, „a rígi öregektő", mást nem tudnak mondani. így, az öregeknek a közösségben elfoglalt tekintélye alapján akarnak szavaiknak hitelt biztosítani, ami általános jelenség néphagyományainknál. Végül nézzük meg, hogyan vélekednek a hagyományról a bevándorlók és a környező falvak lakói. Kiket neveznek bevándorlónak Rábapatonán? Azokat, akik vagy ide házasodtak, vagy ide jöttek férjhez. Gyakran illetik ezzel a jelzővel a székeskáptalan, vagy a Merán gróf földjén dolgozott cselédeket és az ún. „lakókat" (hazátlan zsellér) is. Legtöbbjük ugyan beilleszkedett a faluközösségbe, de ennek ellenére sem ők, se az ún. „tősgyökeresek" nem érzik igazán maguk közül valónak. A hagyományt nem vallják sajátjuknak, mint kívülállók beszélnek róla. Nem egy akad, aki kételkedik benne. „A besenyőknek nincs apja Patonán. Ez csak 47 Molnár Elek 74 éves. 48 Németh Imre 71 éves. 49 Székelyföldön „lármafa", melyet magam is láttam a Nyárád mentén. (Somosd, Maros megye). Látófa: Két oldalán váltakozó rendben kiálló cövekekkel ellátott, földbe ásott oszlop vagy fatörzs, amelyre felmászva a csősz vagy a pásztor szemmel tartja a környéket. A magyar nyelv értelmező szótára IV. (Bp. 1961.) 594. U. az, mint állófa, gólya, őrfa. A cserény előtt leásott, vagy a rét szélére állított magas ágasfa. A számadó erre felhágva figyelte, hol jár a gulya. Használtak ilyet a csőszök is. Csárdák előtt a lovas betyárság ide kötötte hátaslovát. Messzelátónak, tekintőnek is nevezték. Herman O., A magyar pásztorok nyelvkincse. (Bp. 1914.) 178., 187., 200. Ilyet használtak a kukoricacsőszök is, közvetlenül a kunyhó mellett felállítva (őrfa vagy állófa). 4—5 m magas, ágaitól lecsonkolt fa volt, melyről a csősz az egész területet belátta. Balassa I., A magyar kukorica. (Bp. 1960.) 198. U. ott a 195. lapon, a 85. ábrán közli az 1888. évi Képes Folyóiratból Pataki L. rajzát: Csőszkunyhó látófával. 50 Farkas Antal 73 éves. 240